Ágoston József: Heltai Gáspár élete és munkássága - Unitárius kereszténység 1. (Budapest, 1935)

meg, hogy Blandrata által terjesztett hittételek fedik az ő álláspontját s azért azokat magáévá tette.

Ekkor tette Dávid Ferenc azon kijelentését: „Deus est aeterna mens, az Isten örökkévaló szellem.“ Ezzel a kijelentésével Heltaival szembe találta magát, de Heltai nem érezvén annyi erőt önmagában, hogy maga szembeszálljon Dávid Ferenccel inkább lemondott lelkész! állásáról, hiába igyekeztek őt a hivek visszatartani ő ezért nem volt hajlandó az egyháznak ismét felajánlani szolgálatait. Megtört, beteges ember lett belőle, aki már csak a nyugalom után vágyott. De még sem pihent, még sem birt nyugodni, mert hamarosan hozzá látott „A Bibliának második része“ lefordításához és kinyomatásához. Heltai ezt a munkáját már csak betegen folytatta, de azért e testi sanyaruságára nem csüggedt el, hanem azon törekedett, hogy ifjúságának ideálját megvalósítsa. (T. i. a bibliafordítást.)

Nem sokáig tartott a békés munkássága, mert ismét bele került a reformációs küzdelmekbe, ismét belesodródott e hitviták árjába. Eleinte Kálvin szellemében dolgozik s nem mutat semmi hajlandóságot arra, hogy Dávid Ferencet az unitárius elveiben kövesse. Sőt egyenesen ellentétbe helyezkedik tanaival. A vezető férfiak tehát elváltak — habár nem sokáig — Dávid az uj álláspontjával még egyedül áll, mig vele szemben most már Heltai áll

1»