Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

„A hit Isten ajándéka“. Idézetek Dávid Ferenc munkáiból

ezeket a vakmerőségeket és tévelygéseket kegyelmesen megbocsátani és őket megáldani méltóztassék.

Amit használtam, vagy használok az Isten gyülekezetében az nem az enyém, hanem az Istené. Ha pedig nem használok, az akaratom ellen volt, mert nem a magam hasznát, hanem az Isten gyülekezetének építését akartam keresni. Ám zúgolódjanak és káromoljanak ellenségeim, a világosság Atyja, Krisztusnak Istene, ki látja és érti minden ember titkát, ő lesz igaz ítélőbíró. Az Atya Isten bocsássa meg a káromlók minden bűnét és adjon nekik ítéletre és igaz értelemre való lelket, és minden hív keresztényt vezéreljen a világosság és békesség útjára.

Szárnyad van, lelkem, meg ne tagadd magadat. Vak misztériumok nem bántnak. Föl, föl a fővel! Érted eped lelkem, érted eped csak: igaz.

Jaj, véget mikor ér ez a sok rút vakhit a földön, Szét mikor oszlik már ennyi sivár babona?

Kétszer tíz évig szolgáltam hűn a hazámat

És becsülettel, ezt tudta a fejedelem is.

Mért szakadott hát rám ez az ádáz düh? Oka van rá:

Nem három, hanem egy Isten, a kit tanítok.

Im’ez az én vétkem, hogy a változhatlanul Egyet Megsokasítani nem merte szavam botorúl.

74