Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

„A hit Isten ajándéka“. Idézetek Dávid Ferenc munkáiból

A lélek, a zsidó, görög és latin nyelvben bővebb értelemmel bir, mint a magyarban, mert mi azon az ember okoskodó lelkét értjük, amelyet a fogantatásban nyerünk, nem pedig Isten hathatós erejét, mely onnan felül a világosság Atyjától adatik.

Isten bennünk lakózó erejét valóban akkor tapasztaljuk és érezzük, ha Istennek fiai vagyunk. Isten az ő leikéből adott nekünk, azáltal visel gondot reánk és irányit. Ez az ő bennünk való lakózása, ez a mi megszentelésünk és szívünknek hit által való megtisztítása, hogy az ő templomává épülhessünk.

A szentírás Isten lelkének akaratot, tanítást, vigasztalást, belső gondolatoknak vizsgálását tulajdonítja, nem azért, mintha a szentlélek személyben más Isten volna, hanem hogy Istennek lelke által cselekedeteinek módjait kifejezze.

Eszünkbe kell vennünk, hogy mikor Isten lelke eképpen minden teremtett lényekre kiterjed, a szent vagy megszentelő név nincs hozzáértve, mert ezáltal az élet nincs megszentelve, hanem csak ereje mozgatja és hordozza, amint a közmondás tartja: ő benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ez az Isten lelke velünk való közlésének első módja. Második, midőn nem életet ad, hanem annak szépítésére bölcsességet és tudományt, mint Saul királynak a prófétálás lelkét, a filozófusoknak és költőknek a természet felett való erőket és indulatokat, akik nyilván vallották, hogy Isten különös ihletése nélkül egy sem lehetett jelessé. Harmadik módja, midőn 60