Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

„A hit Isten ajándéka“. Idézetek Dávid Ferenc munkáiból

Isten, mennynek és földnek teremtője, Krisztusnak Atyja, ki mindnyájunknak ki jelentetett, valahányszor a maga erejét és cselekedeteit eszközök által kinyilvánítani és megmutatni akarta, azt mívelte, hogy azokat tőle mindig megkülönböztessék, úgy, hogy Öt mindenek szerzőjének és létrehozójának, emezeket pedig csak eszközöknek tartsák.

Vétkeznek, akik az Istent nem tisztelik kegyes atyaként, sőt inkább kegyetlen bírónak tartják. Az az Isten ugyanis, akinek nevében keresztelkedünk, Atyának nevezi magát.

Lassan, lassan Isten a dolgok végén kezdette el és a mi időnkben akarja Ö szent felsége megtisztítani anyaszentegyházát a tévelygésektől, és ebben utat is mutatott, mert mind a tanítókat, mind a hallgatókat szent igéje mellett akar megtartani.

Az Istennek önmagának eleitől fogva gondja volt és lesz az ő igazságára.

Ama kegyelmes és felséges Atya Isten, ki a hiveit sem Egyiptomban, sem Babilonban el nem hagyta, most mikor az irgalmasságának, kegyelmességének ideje eljött, minket sem hagy el, hanem kijelentvén igazságát, az igaz tudományt, kiviszen immár lassanlassan az antikrisztus fogságából, hogy megvilágosítson minket, mindnyájan, kik ezideig a vakságban éltünk; Babilonból, a zűrzavarból, az Ö anyaszentegyházába kell 57