Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

Útjelző évszámok az Unitárius Egyház múltjából

vallott felfogásától eltéríteni. Dávid Ferenc azon­ban a szentírás alapján hitfelfogása mellett szi­lárdan kitartott. 1579. Az unitárizmus megpróbáltatásokkal teljes éve. Dávid Ferenc, a lelkészek túlnyomó többségével együtt, azt tanította, hogy Jézust, mint embert nem kell imádni. Ez a tanítás nem volt újítás, mivel az szükségszerűleg következett az egy Is­tenről vallott hitfelfogásból. Blandrata György, aki Jézus imádását vallotta, és az új valláspoliti­kát folytató államhatalommal való kiegyezést ke­reste, szembefordult Dávid Ferenccel és bevá­dolta a fejedelemnél, mint hitújítót. Báthori Kristóf fejedelem Dávid Ferencet a pré­­dikálástól eltiltotta és házi őrizetbe helyeztette. Június 1—2. napjain tartott gyulafehérvári or­szággyűlésen a fejedelem, a hitújítás ellen hozott törvény alapján, Dávid Ferencet „mások példá­jára“ holtig való várfogságra ítélte és Déva vá­rába záratta. Július 2-án tartott kolozsvári zsinaton, Blandrata György és párthívei egy olyan hitvallást fogad­tattak el, amelyben Jézus imádása és segítségül hívása is szerepelt. Az egyházi ügyek intézésére egy 24 tagból álló egyházi tanácsot szerveztettek. A megüresedett püspöki tisztségre Hunyadi De­meter kolozsvári lelkészt ajánlották, akit a feje­delem meg is erősített hivatalában. November 9-én Karádi Pál temesvári lelkész le­velet írt a kolozsvári lelkészekhez. Levelében ál­lást foglalt Dávid Ferenc tanításának igazsága mellett; Blandrata Györgyöt és párthíveit, akik 24

Next

/
Thumbnails
Contents