Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Útjelző évszámok az Unitárius Egyház múltjából
része a szentírásnak külön-külön részeiből vett prédikációknak.. .” c. műve, mely az unitárius reformáció hitelveinek rendszeres és világos kifejtése. 1569-ben adták ki Dávid Ferenc és Blandrata György: „Major György iratának cáfolata“ c. közösen írt munkáját latin nyelven. 1570. A hagyomány szerint ez év táján jelent meg az első unitárius énekeskönyv. Biztos tudásunk azonban csak az 1605—7 táján kiadott énekeskönyvről van. Ez öt kiadást ért meg, s az utolsó „Isteni dicséretek, imádságos és vigasztaló énekek“ címen 1777-ben jelent meg. Az unitáriusok Bogáti Fazekas Mihály, majd Tordai János zsoltárfordítását használták 1665-ig, amikor a Szenei Molnár Albert-féle fordítást fogadták el. 1571. Január 6—14. napjain tartott marosvásárhelyi országgyűlés újólag kimondta, hogy: „Az Isten igéje mindenütt szabadon prédikáltassék, a confessioért senki meg ne bántassék, se prédikátor, se hallgató“. Március 14-én meghalt János Zsigmond, az unitárius reformáció pártfogója és nagy jótevője. Halála után az ellenreformáció és a vele párhuzamos ortodox protestáns reakció, mely Európa-szerte megerősödött, az unitárizmus térhódítását megállította. János Zsigmond halála után jelent meg Dávid Ferenc két nagy műve: „Az egy ő magától való Felséges Istenről. . és „Az egy Atya Istennek és az ő áldott sz. fiának Istenségéről. . címen. 22
