Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

Útjelző évszámok az Unitárius Egyház múltjából

meg nem nyugodván; de tarthasson olyan prédikátort, akinek tanítása őneki tetszik. Ezért pedig senki a superintendensek közül, se mások a prédikátorokat meg ne bánthassák, a religióért senki se szidalmaztassék, az előbbi konstituciók szerint. Nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is fogsággal, vagy helyétől megfosztással fenyegessen; mert a hit Istennek ajándéka, az hallásból lessz, mely hallás Isten igéje által van.

A tordai országgyűlésnek eme végzése alapján szerveződött meg az Erdélyi Unitárius Egyház.

Az új egyháznak kezdetben nem volt hivatalosan elfogadott, megkülönböztető neve. Dávid Ferenc és követői kiadványaikban a következő nevet használták: „Az egy értelmen levő erdélyi eklézsiák”, vagy a lelkészek esetében: „Erdélyi lelkipásztorok, akik az egy Atya Isten felől és az ő áldott szent fia a Jézus Krisztus felől és ezeknek szent lelke felől,a szentírás szerint egy értelemben vannak“. Dávid Ferenc, követőit legszívesebben „keresztényekének, önmagát pedig „a megfeszült Jézus Krisztus szolgájá”-nak nevezte. A később közkeletűvé váló „unitárius“ elnevezés az unitárius reformáció tartalmát tükrözi, azt ti. hogy Isten lényegében és személyében egy. Innen, az „egy, egység” (latinul: unus, unitas) fogalmából vették az „unitárius“, azaz „egységhívő“ nevet.

Március 8—18. napjain folyt le a gyulafehérvári második hitvita, melynek következtében az erdélyi magyar egyház elveszítette kálvinista jellegét és túlnyomólag unitáriussá lett. János Zsigmond fejedelem,

az ország főrendjeinek többsége, 20