Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

Négyszáz év

tárói is megemlékezünk. Törvénybe iktatása merész újítás volt a XVI. század második felében.

*

A történelem mai szemlélőjének azonban a korral is számolnia kell, amelyben a vallásszabadságot kimondották.

Erdély a XVI. században a török birodalomtól függő fejedelemség volt, benne a hatalmat a kiváltságos osztályok gyakorolták. A románságot annak ellenére, hogy az ország lakosságának a többségét alkotta, nem ismerték el kiváltságos nemzetnek, egyháza, az Ortodox Egyház, csak megtűrt felekezet volt.

A nemzeti és vallási egyenlőtlenségnek ebben a rendszerében a vallás szabad gyakorlása elsősorban az országgyűlésen képviselt egyházak körében érvényesült, s a római katolikusok, ágostai hitvallású evangélikusok és reformátusok vitáiban szolgált zsinórmértékül, akik mellé az Unitárius Egyház, a reformáció legradikálisabb szárnya is felzárkózott.

De a vallásszabadság kimondása még a korszabta társadalmi és nemzeti korlátok között is haladó, előremutató cselekedet volt.

Dávid Ferenc, a kolozsvári varga fia mögött új társadalmi erők vonultak fel: a céhbeli polgárok, a városi szegénység, a jobbágy vagy szabad paraszttömegek, míg a kiváltságos egyházak megmaradtak a birtokos nemesség, a hűbéri rend támaszainak. Dávid Ferenc tanai le-' hetővé tették, hogy az elnyomott néptömegek saját törekvéseik megvalósítását lássák benne, — állapítja meg egyértelműen a hazai, szocialista szellemű történetírás.

Ezért a tordai országgyűlés határozata is egy lépést jelentett előre azon az úton, amely a lelkiismereti száll