Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)

dr. Erdő János - dr. Szabó Árpád: Útjelző évszámok az Unitárius Egyház múltjából

¥r

Kénosi Tőzsér János bágyoni lelkész megkezdte az Erdélyi Unitárius Egyház történetének megírását latin nyelven. Halála után (1772] Tőzsér munkáját újraírta és folytatta Uzoni Fosztó István bágyoni lelkész. Fosztó 1778-ban bekövetkezett halála után Kozma Mihály szentgericei, majd fia, Kozma János csokfalvi lelkészek folytatták. Kozma János halála (1840] után a munka befejezetlen maradt. Az Uzoni Fosztó István neve alatt ismeretes munka nélkülözhetetlen forrása az unitárius történetírásnak.

x773

június 26. Ágh István püspök Kovács Tamás főjegyzővel kihallgatásra jelentkezett a Kolozsváron tartózkodó József trónörökösnél. Ágh István püspök előadta az unitáriusokat ért sok sérelmet, amelyre orvoslást mindeddig nem kaptak. József a kihallgatás során ezt a nyilatkozatot tette: „Mi azt mondjuk, hogy senki sem üdvözölhet, aki nem él római hitben, de nem lenne rossz megengedni azt a képességet, hogy mindenki választhassa azt az utat a mennybemenetelre, mely neki tetszik."

‘77S

A szentábrahámi zsinat. Határozatai közül a legjelentősebb a „Marosvásárhelyi Consistorium” megalakítása P. Horváth Ferenc főgondnok elnöklete alatt. Ő huszonhat éven át önzetlenül, nagy odaadással szolgálta egyházát. Személyes áldozatkészsége, a világiaknak az egyházépítés szolgálatára való összefogása és bölcs egyházkormányzása által nagymértékben hozzájárult az egyház belső és külső megújhodásához.

A konzisztórium hatásköre a kolozsvári Képviselő Tanács intézkedéseinek felülvizsgálása és az egyház irányítása volt. Tagjai kizárólag világiak voltak. A konzisztórium a 19. század elején szűnt meg.

54