Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)

"A hit Isten ajándéka." Idézetek Dávid Ferenc munkáiból

I D É Z E

FERENC MUNKÁIBÓL

hoz minket, mert régtől fogva mind ilyen rendet tartott ebben az Úristen.

Az antikrisztus minket is nagy kiáltással és szidalommal kárhoztat az egy Atya Istennek és a megfeszült Jézus Krisztusnak vallásáért. Ezen felül eretnekeknek ítél, amiért nem akarunk hinni többé a lényegben, személyben, természetben, megtestesülésben... De ha mindezek szükségesek az üdvösséghez, bizony soha egy szegény paraszt keresztény sem üdvözölhet, mert ő ezeket soha meg nem tanulhatja életében.

Hálát adunk Istennek, aki minket lassanként kivezet a babiloni fogságból, s az Ő igazságának fényével naponként tovább és tovább vezérel minket.

Akiket Isten lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Mivel Isten kijelentéséből a vaskos tévedéseket mi felismertük, hogyan hallgathattunk volna jó lelkiismeret szerint? Az Úr Isten, a mi Teremtőnk iránt, s az Ő drága fia iránt igazságtalanok és gyalázkodók lettünk volna, ha a felismert igazságot hallgatással el akartuk volna temetni.

Sehol sem tanuljuk Isten igéjéből, hogy az Isten igéjét és a vallást tűzzel-vassal kell terjeszteni.

És mit mondhatnánk képtelenebbet, sőt lehetetlenebbet, mint azt, hogy külső erőszakkal akarjuk kényszeríteni a lelkiismeretet és a lelket, amire egyedül az követeli magának a hatalmat, aki azt teremtette? Valóban, egy jó anya sem dobja el tébolyodott

26