Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)
Popa Márta: Az újraindított Kolozsvári Unitárius Kollégium története
AZ ÚJRAINDÍTOTT A kollégium szeptember 16-án nyitotta meg a 2001/2002-es tanévet az Unitárius Egyház imatermében. Évnyitói beszédemben ezt az évet a reménység évének neveztem, mert már a tanév első hónapját iskolánk életében igen fontos események határozták meg Időrendi sorrend szerint: Szeptember 13-án az Unitárius Egyház nevében dr. Szabó Árpád püspök felavatta és átadta a Kollégiumnak az iskola tetőterében kiépített csodálatos bentlakást, melyben 42 diákot tudtunk elszállásolni. A püspök beszédéből idézünk: „íme elérkezett a pillanat, hogy felavassuk, és birtokba vegyük ezt a megvalósult álmot. Amikor elindultunk, hihetetlennek tűnt - és többeknek talán most is az -, hogy mindössze tizenegy hónap alatt befejeződnek a munkálatok, s mi az új iskolai év kezdetekor tárt ajtókkal várhatjuk a tanulókat. Illesse részünkről a legőszintébb köszönet a tervezőket, a kivitelező fővállalkozót, az alvállalkozókkal egyetemben, hogy egy olyan munkaütemet mutattak fel, ami az utóbbi fél évszázadban ismeretlen volt tájainkon, s ez náluk a minőség igényességével is párosult. És szívünk őszinte hálájával köszönjük meg az Észak-amerikai Unitárius Univerzalista Egyháznak, a Testvér Egyházközségi Tanácsnak, a Shelter Rock-i (NY) gyülekezetnek, amely egymaga 475 ezer USD-t adományozott, de a többi, általunk májusban meglátogatott egyházközségnek is, akik közül nagyon sokan 10 ezer dolláros megajánlást tettek, az egyéni nemesszívű adományozóknak. Közülük név szerint megemlítem Larry és Gabriella Coburn házaspárt, akik 50 ezer USD-vel járultak hozzá célunk megvalósításához. A pénzalap gyűjtése tovább folytatódik, amíg az álom másik részét is, a Kollégium tetőterének déli szárnyát is sikerül megépítenünk. De köszönetét mondunk az angliai Unitárius Egyháznak, a svájci HEKS segélyszervezetnek, és végül, de nem utolsósorban az Apáczai Közalapítványnak hathatós támogatásukért. Természetesen egyházunk is kivette, és a jövőben is kiveszi részét központi költségvetésünk segítségével, de még inkább egyházközségeink és híveink áldozatvállalásán keresztül. Hinni szeretném, hogy akik hallják, és 139
