Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)
I. Történeti rész
lelkészek bizonyos szakszerű kiképzésben részesüljenek- Ezért meghatározták, hogy a bölcsészeti tanfolyam után még külön teológiai tanfolyam állítandó be. Ennek megfelelően 1847-ben beállítottak egy 2 éves teológiai tanfolyamot, amely 1859-ben 3 éves és 1886-ban 4 éves lett. A kolozsvári kollégiumnál 1847-ben egy jogtudományi tanszék is létesült. Erre Rédiger Károly tordai hitrokon tett alapítványt. De ez csak egy évig állott fenn. A magyar bankjegyekben befizetett alapítvány 1848-ban megsemmisült s ezzel a tanszék is megszűnt. Tanára Mikó Lőrinc volt, aki azután a főgimnáziumnál nyert alkalmazást. Ebben a korszakban az ébredező nemzeti szellemmel a magyar nyelv visszakapta jogait s az irodalom új szárnyakat kapott. Nálunk az egyházi irodalmat Aranyosrákosi Székely Mózes indítja meg, aki 1833-ban adta ki „A keresztény vallás kifejlődése históriája“ c. egyetemes egyháztörténetét. Ezt követte 1840-ben a „Gondolkodástan“ és 1843-ban az „Észtan“ c műve, amelyekben Hegel nyomán nagyon beható vallásbölcseleti kérdésekkel foglalkozik. Mellette ott van Aranyosrákosi Székely Sándor, aki a Kénosi Tőzsér.és Fosztó Uzoni történelmi feljegyzései alapján írta „Az unitária vallás történetei Erdélyben“ c. unitárius egyháztörténelmét (1839). Ugyancsak az ö átdolgozásában, több, tőle szerzett énekkel gazdagítva, adta ki az egyház 1837-ben az énekes könyvet. Koronba Antal torockói lelkész 1844-ben imádságos könyvet adott ki. Kiváló lelkészi kar növekedett fel, akik versenyre keltek az egyházi irodalom ápolásában. A népoktatás terén pedig Sebes Pál és Tiboldi István szereztek elévülhetetlen érdemeket tankönyvek írásával és célszerű nevelési rendszerükkel. Míg Brassai a „Kék könyvtár“, Kővári László pedig a „Györke könyvtár“ című vállalatokban közöltek iskolai kézi könyveket. Az irodalom többi ágaiban Brassai áll az első helyen, aki a tudományok minden ágában értékes műveket alkotott, akiről azt mondják, hogy ő volt az utolsó polihisztor. Nagy feltűnést keltett a maga korában Bölöni Farkas Sándornak 1833-ban megjelent „Észak-Amerikai Utazás“ című műve, amelyről Széchenyi István a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott. A történelemírás terén Nagyajtai Kovács István tűnik ki, aki a „Nemzeti Társalkodó“ című folyóiratba dolgozott. A természettudományi irodalomnak Berde Áron volt lelkes művelője s azt 96
