Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)
I. Történeti rész
ben jött be az a gyakorlat, hogy az egyházközségek igazgatására az idősebb és buzgóbb tagok közül presbitereket válasszanak, akik együttesen alkották a Domesticum Consistoriumot. Alatta szűnt meg az ú. n. papmarasztás. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a papok és tanítók minden évben alávetették magukat a hívek közbirálatának. Ha megmarasztották, maradhattak, ha nem, akkor más egyházközségbe vagy nyugalomba mentek. E miatt sok panasz és kellemetlenség terült fel, mert némelyik egyházközség minden ok nélkül elbocsátotta lelkészét és tánítóját. Ezért a királyi főkormányszék 1778-ban rendeletileg megszüntette ezt a gyakorlatot s megparancsolta, hogv jövőre a püspökök intézkedjenek a belső emberek elhelyezése tekintetében. Bár nagy sérelem volt ez a rendelkezés az egyház önkormányzatára, de belátták annak a helyesebb voltát s a zsinatok is elfogadták. így lépett életbe a papmarasztás helyett a püspök által való kirendelés. J ^ 27. Az egyház külső megújulás Lázár István püspöksége és P. Horváth Ferenc főgomlnokséga alatt. Azt a szabadabb szellemet, amely a II. József uralkodása alatt érezhető volt, fokozott mértékben erősítették a külföldről jövő áramlatok. Ilyenek voltak: a bölcseletben előre nyomuló rácionálizmus, amely az értelem jogait követelte s a vallást is észszerű alapokra kívánta helyezni; továbbá a francia forradalommal szárnyra kelt szabadabb szellem, amely az emberi jogok győzelmét követelte az elnyomással szemben. Ez a kettős áramlat csak fokozta az unitáriusok éledni kezdő reménységét és öntudatát s a romokban heverő egyház újraépítésére lelkesítette. Az újraépítés eme hősies munkájának nagy része a I^ázár István püspökségére (1786—1811k»esik. Őt támogatta munkájában az a belső körülmény is, hogy a hívek körében mind nagyobb érdeklődés kezdett megnyilvánulni a vallási és egyházi élet iránt. Különösen a világi emberek több és több részt kívántak az egyház vezetéséből. Közülök P. Horváth Ferenc, kit 1778-ban választottak meg. főgondnoknak, az egyházi élet fejlődésének a püspök mellett második tengelyévé lett. Eme vállvetett, együttes munkának lett a gyümölcse az egyház külső megújulása, amely templomok, iskolák építésében s az egyházi szer-87
