Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

járhatott. Különös óvatosságot és nagy körültekintést * igényelt minden intézkedés. Szentábrahámi az ő bölcs és óvatos természetével éppen e korszaknak való ember volt. Minden erejét és igyekezetét az egyház belső szervezésére és építésére fordította. Kimondatta, hogy a püspök és esperesek minden zsinaton kötelesek lemondani hivatalukról, hogy így a közbirálatnak tegyék ki magukat s ha ismét méltóknak ítéltetnek, csak akkor foglalhatják el azt. Ezt a gyakorlatot későbben a papokra is kiterjesztették s 1787-ig fennállott. Alatta tovább folyt a világi elemnek az egyházi élet vezetésébe való betagozódása s a zsinat és a főtanács tagjai közé mind nagyobb számban vétettek be. De az elnöklés tiszte még mindig a püspök jogkörébe tartozott. Ezen elv szerint rendezte az egyházköri (partialis) gyűléseket. Püspöksége alatt tartott minden egyes zsinaton az egyházi rend és fegyelem, valamint az iskolák érdekében hoztak fontos határozatokat, melyeknek nyomai ma is megtalálhatók. Mária Therézia, hogy a hoszszú háború alatt kiüresedett állampénztárt gyarapithassa, 1756-ban kimutatást kért az egyházak alapítványairól, hogy azokat bizonyos kamatfizetés mellett bevonhassa. Szentábrahámi erre a felhívásra leírta az egyház szomorú anyagi helyzetét. Kimutatta, hogy minő alapítványai voltak, amelyeket nagy részben elvettek. Elvesztették az iskolák, a püspök és a papok azokat a dézsmákat, amelyeket a fejedelemektől kaptak s amelyek főjövedelmi forrásuk volt. Ami kevés itt-ott megmaradt, az szót is alig érdemel. Ügy, hogy semmi nélkülözhető alappal nem rendelkeznek. Minden intézkedését a nagy felelősségérzetből származó óvatos körültekintés jellemzi. Ezért mondották róla, hogy ő „az unitáriusoknak szeme, szíve és szája“. Egy folytonos munkában eltöltött, szép és termékeny élet után 1758-ban halt meg.

Az ő korában mellette nevezetes egyházi írók és szónokok voltak: Geizcmovics János és GeÁza József, kik mindaketten lengyel eredetűek voltak s több nyomtatásban megjelent halotti beszéd őrzi emlékezetüket. Ebben a korban kezdette meg Kénosi Tőzsér János tordai tanár az unitárius egyáz történetére vonatkozó adatok rendszeres gyűjtését. Ez adatok alapján írta Uzoni Fosztó István bágyoni lelkész nagybecsű egyháztörténelmi művét, amely ma is nélkülözhetetlen forrásmunka. Ezt a munkát tovább folytatta Kozma Mihály szentgericei lelkész.

83