Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

ír róla olyan hangon, amely a XVI. század elfajult hitvitáinak durva hangját messze túlszárnyalja. Ugyanilyen hangon ír az unitáriusok erkölcsi életéről, mintha azok minden isteni és emberi törvényről megfeledkezve, csak a bűnben gyönyörködtek volna. Holott az igazság az, hogy az unitáriusok ez ellenséges viszonyok között annál jobban vigyáztak erkölcsi életük tisztaságára.

Mindezekkel szemben az unitáriusok tehetetlenül állottak. A dézsi egyezkedésben reájuk erőszakolt cenzúra bilincsekbe verte hitüket, lelkiismeretüket és tollúkat. Amikor a dészi egyezkedésben kikötött kátét megírták s azt a fejedelem elébe terjesztették, ez éppen Geleji Katona Istvánnak adta ki cenzúrázás céljából. A vizsgálat lesújtó volt s kiadása nem engedtetett meg, mivel a keresztényi tudománynak sok szükséges részét elmellőzte, így egyebek mellett „Krisztus istenségét nem fejezte ki határozottan és nem tanítja azt, hogy egyenesen, közbevetés nélkül imádni kell, mint aki idvezítheti és el is kárhoztathatja az embert“. A kiméletlenül működő cenzúrán kívül nyomdájuk sem volt az unitáriusoknak, mert a kolozsvári Heltai-féle nyomda időközben a reformátusok kezére jutott.

Ilyen körülmények között az unitárius egyház mind szükebb területre szorult. Elveszítette Dézszsel együtt a belső szolnoki egyházközségeket. A Székelyföldön pedig a szombatosság főhelyei, mint Szenterzsébet, Nagysolymos, Kissolymos, Bözöd, Bözödújfalu szintán a református egyházhoz esatoltattak. Ugyancsak tért veszített az unitárius egyház Kolozsvárt, ahol eddig a város 100 tagú képviselőtestülete tisztán unitáriusokból állott. Most kénytelenek voltak V* részt, vagyis 25 helyet a reformátusoknak átengedni s hozzájárulni ahhoz, hogy a város bírája minden negyedik évben a reformátusok közül választassák, aki eddig csak unitárius volt. Kísérlet történt arra is, hogy az unitáriusoknak Kolozsvárt az Övárban levő iskolához való törvényes jogát kétségbe vonják. De miután a János Zsigmondtól kapott s a későbbi fejedelmektől megerősített adománylevelet az országgyűlésnek bemutatták ez az eljárás megszűnt.

Elismerjük, hogy a szombatosságnak nagy része volt azoknak az üldözésekben, amelyek Bethlen Gábor s I. Rákóczy György fejedelmek alatt érték az unitáriusokat. De mégis különösen ez utóbbi idejében megindult politikai, egyházkormányzási, irodalmi harcok és törvénytelen erő-64