Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

evvel sem elégedett meg, 1579. április 26-ra Tordára országgyűlést hivott, amelyre Dávidot is megidézték. Azonban érdekében olyan tekintélyes küldöttség jelent még a fejedelem előtt, hogy jónak látta a gyűlést elhalasztani. Ezt a gyűlést Gyulafehérváron június 1. és 2-án tartották meg. Addig Dávid Ferencet katonai őrizet alá helyezték. A gyulafehérvári gyűlésre már betegen és elgyengülve érkezett az agg püspök, ő, aki szónoklatának ellenállhatatlan varázsával éveken keresztül vezette Erdély népét, most kénytelen védőt vinni a maga igazságának védelmére. Trauzner Lukács, Kolozsvár város jegyzője s a püspök veje, volt támasza és védője. Mikor a fényes gyűlésteremben megjelentek, maga a fejedelem adatott széket, hogy leüljön- az elgyengült vádlott. Mindjárt a gyűlés elején Blandrata azt az indítványt tette, hogy miután a szóban levő kérdést a lengyel antitrinitáriusok elébe terjesztették, nyugodjék meg Dávid Ferenc ezek ítéletében. Erre Trauzner eme nevezetes kijelentést tette: „Eklézsiáink szabadok, országunk s a nemesség akaratától függők, nem függnek más országokéitól“.

A kétnapos gyűlésen a főkérdés az volt, hogy vájjon újító-e Dávid Ferenc vagy nem? A nagybányai pap kifejd tette, hogy miután hitvallásilag elfogadták, hogy csak egy az Isten, azzal már kizárták Krisztus imádását s így Dávid Ferenc újítónak nem nevezhető. Amikor Dávid Ferenc megjegyezte, hogy Blandrata is korábban Krisztus nem imádását illetőleg vele egy nézeten volt: Blandrata esküvel bizonyította, hogy ő sohasem osztozott Dávid ezen felfogásában s ha osztozott volna, most kész azt tévelygésnek minősíteni és visszavonni. A heves és izgatott tárgyalás végén szavazással döntöttek a kérdés felett. A szászok nem szavaztak. Az unitárius nemesség a Dávid pártján volt. Azonban a megfélemlített többség mégis rásütötte az újítás vádját. Az ítélet is nyomban megtörtént. Másoknak „példájára“ holtig tartó börtönnel sújtották azért, hogy ilyen „istentelen, hallatlan, átkozott káromkodásra vetemedett“.. Nyomban Déva várába szállították, ahol még ugyanazon év november 15-én meghalt?Vele a legnagyobb és legmerészebb magyar reformátor szállt sírjába, aki fényes elméjével mindig az igazságot kereste s mindent kész volt kockára tenni, ha egy-egy lépéssel közelebb juthatott céljához. Nagy tudásával és elragadó ckesszólásával egy országnak volt világító szelleme s an-