Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

jónak látták, mégis fenntartjuk Jézussal való közvetlen kapcsolatunkat s vallásunk számára a keresztény vallások nagy családjában méltán megillető 'helyre igényt tartunk. Ezek alapján a mi unitárius keresztény vallásunk főbb hitelveit a következőkben foglaljuk össze:

1. Istenről. Hiszünk az egy Istenben. Ez az egy Isten a biblián kívül kijelenti magát nekünk értelmünk, erkölcsi természetünk és érzelmeinken át, mint Hatalom, Igazságosság és Szeretet. Akinek van füle a hallásra, lehetetlen, hogy meg ne hallja és meg ne értse a saját lelkében Istenszavát. Amint nem kételkedhetünk a körülöttünk levő világ létezésében: úgy nem tagadhatjuk meg Isten létét sem. Amiként látjuk szemeinkkel a világot s annak rendjét: úgy halljuk Isten szavát lelkiismeretünkben s érezzük igazságát és szeretetét mindennapi életünkben. Bizony igaza van a zsoltárok írójának: „Csak az esztelen mondja az ő szívében, hogy nincsen Isten“.

Isten a világnak teremtője. Nem úgy, mint egy a világon kívül álló ok, aki megindította ezt az óriási gépezetet s járását a maga kénye-kedve szerint kormányozza s a természeti csodákban mutatja meg hatalmát; hanem úgy, mint a mindenütt jelenlevő örök szellem, aki önmagát fejti ki a világban. Ő a világ oka és célja, anélkül, hogy lénye eggyé olvadna a mnidenséggel. Benne él a világban, azt áthatja. Azonban Istent még sem lehet a világgal azonosítani, mert attól különböző személyes életet él. ö a mi Atyánk, akihez imádkozni tudunk. Nem azért, hogy őt céljaink eszközévé tegyük vagy akaratát megváltoztassuk, hanem azért, hogy megnyugodjunk világokat kormányzó, bölcs akaratán. De az egy Istenen kívül más Istent nem ismerünk. Lényegébéen és személyében csak egynek valljuk, mert ezt követeli eszünk, szívünk és lelkiismeretünk s ezt tanítja a biblia. Áldás és csapás, öröm és bánat ettől az egy Istentől származik; de az ő nagy bölcsessége, még a látszólag rosszakat is, a mi javunkra és boldogságunkra tudja fordítani. Nincsen választott népe s nincsenek válogatott gyermekei. Az egész emberiség egyetemes Atyja, aki mindenkit üdvözíteni akar. Ez az egy Isten egyedül a mi imádságunk tárgya, akihez lélekben és igazságban közvetlenül imádkozunk s minden bizodalmunkat, mint az igazság, szeretet, jóság, szentség egyetlen kútfejében, csak ő beléje helyezzük.

2. Jézusról. Jézust az Isten legnagyobb prófétájának

119