Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)
Rövidítések
79 tett akaratját s kívánságát, és én eztet effectuálván, minthogy a közelebbről múlt vasárnapig a rajtam lévő communitásunkat concernaló sok publica expeditiók mián teljes lehetetlen volt. Akkor magamhoz hívatván r a Tekintetesül' első szülöttét, amint Isten tudnom adta a szerént placidissime elsőben reprehendálván azokról, a mik hallottak felőle, nem külömben szép szókkal intettem maga olyas viselésére, mely által, minden ellene volt vádak meghamíssittassanak és ilyen legalább is egy óráig tartott véle való intő beszédeimre megvallom, bizony örömmel tapasztaltam azokat a jeleket benne, melyekből concludálhattain jó reménységgel, hogy meg ne csalassam azokban, a melyeket ezelőtti levelemben a Tekintetes Urnák iránta pro futuro lehető megvigasztaltatására írni bátorkodtam vala; mivel nem csak fogadta maga megjobbitását; sőt megismervén s megvallván, hogy sokakban nem jól cselekedett, kért maga is azon, hogy levelem által az Úrnak mellette Írnék, s azon kérném, hog}7 engedjen a Tekintetes Ur nékie üdőt annak ezen esztendői oskolai életében lehető megbizonyitására, hogy ő magát egészen megjobbitotta. Halván tudnia illik a Tekintetes Ur tőlem előtte télolvastatott tisztelt leveléből, hogy a Tekintetes ur által az ő oskolai élete csak három vág}7 négy hetek határai közé szorittatott légyen! Melyre én ő nékie togadám, hogy ha bátorságossá tészen engem maga szoros ajánlásaival a jóra az iránt, hogy az eddig volt társaságnak egyszeribe egészen véget vét és a leczkéket szorgalmatoson járván legkisebb excessust is nem cselekeszilc, tehát úgy én is igenis kívávánok elsőbben is megírásával az ő maga-viselése iránt már is lett correctiónak a Tekintetes Úrnak vigasztalására lenni mostani iránta való szomorúságában; és
