Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)

Rövidítések

24

urge;'Ini, s ennek extractussát kévántam én, hogy Kegyelmed kiküldje, mert énnékem soha . senki is semmi extractust nem ád és kik administráltak s kik adósok, nem tudom, hanem mikor nincsen, akkor sírunk riunk rajta. Úgy mondják, hogy Henter uram maga résziről, úgy az asszony is különösön magáéról Ígért volna s engem kérnek, hogy urgeáljam, de semmi irás nem lévén nálam, nincs mi mellett urgeáljam, irás nélkül én is szégyenlem urgeálni. Secundo a consistoriumkor is esperest uralnék szoktak administrálni collectákot. Tertio s}Tnatkor is hasonlóképen ; mindezekből szoktuk vala azelőtt a collegiumot s a mesterek fizetésit pótolgatni, és erről kévánok vala Kegyelmedtől informatiót, hogy ha ezekből kipótolhatnék, ne kellene ahhoz nyúlni, a mi továbbra való és nagyobb szükségre megtarthatnánk. Én bizony soha nem javallottam a larczali uram agentiáját, mert én ökegyelmit experiáltam és ha rajtam állott volna, soha egy pénzt sem küldöttem volna ökegyelmének, de én olyan ember nem vagyok, azt kegyelmed jól tudja (a mint Kegyelmed leveliből látom, hogy imaginálódik felőlem) hogy Kegyelmed és több atyafiak dispositionába contrariuskodnám, s opponálnám magamot. Azzal se Kegyelmednek, se más jó úrnak nem vétek, hogy magam sensimentumomot kimondom, se meg nem neheztelek érette; légyen úgy, mint Kegyelmed és a pluralitás votorum akarja. Hogy az ezer torint kiteljék; az akkori opinio szerént a felmenendőkre vetnek, a collectából ki nem telvén, én is száz forintot, Simon János jó uram ötven forintot, Harcsai János 1 Deák úrarn loldalagi Gábor uram és Wáró uraimék száz s egynéhány forintot

Harczói Gálfalvi János.