Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)

Rövidítések

21

én nállam extractus nem volt, nincs is; soha nem is percipialtam semmit is hanem egy-egy kis bort, hog37 gyűjtögettem, Küküllőben s Marosszéken, az minthogy az most is van nálam vagy 65 veder, Váró uram collectiojából még 50 veder, Marosszéken 20 veder. Ebből fog kitelni Grejzanovius uramnak az részünkről adandó fizetése. Eddig adtunk a mit adtunk, de ezután mit adhatunk, kérdés? Egyszer még egynéhány forintot pro ultima necessitate tettünk vala le t. püspök uramhoz, micsoda even tusa lön, előttünk van. Én Kegyelmed kívánsága szerént contramandálnék Simon János uramnak, de authoritásomban nincs, mivel ex communi congregatione volt a végezós; hiszem ha rá nincs szüksége a scholának, nem akarója Kegjmlmednek, a szebeni conclusumnak ne adjon Simon János uram. (így !) Az ilyenért én megvallom már annyira megszomorodtam, csak az Isten tudja mint nem vagyok. 20 esztendeje, hogy én a publicumért, nem magam privátumáért költők s lebselek az országgyűlésben, ha mind így: ha csak tehetem többször nem gyülésezem; adná Isten, hogy lenne valami haszna a bécsi agentiának, mely is meg fogott vagy fog quo citius válni. Ha csak az ágensre kell költenünk s azt tartani kell továbbra is, azon kül az kis summán kül is véghez vihetjük, a ki még abban adott s tudja, hogy oda nem költ az miért adta: míg abban tart, addig nehezen ád. Abban pedig, az kiket Kegyelmed ír restansoknak a mint praemittalam a ki de praesenti akkor nem adhatott, azután adott, ez iránt magamnak anthoritást bizony nem vindicalok, de megvallom nehezen esik a contradisputatio. Ezt ebben hagyván, akarám kegyelmednek jelenteni, hogy szintén az elmúlt napokban vévén Bánffi László uram levelét mely-