Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)

Rövidítések

Í2

az gyűlés alatt jelen lehettünk, ecclésiánk állapotjárói egymás között szólhatnánk (melyért Istennek ü Felségének szent neve dücsöíttessék) és considerálván, hogy nem mindenkor van alkalmatosságunk az confluxusra, az kik jelen voltunk, látván ecclesiánknak nagy megfogyatkozását s remélvén, hogyha az Isten dicsősége mellett való buzgóságra felindulunk, Isten O Felsége orczájának világosságát ránk fordítja és jó igyekezetünket elösegéli, az maga szent nevének dicsőségére, és megfogyatkozott ecclesiánknak hasznára. Ily jó reménség alatt Istenünknek igazgatásából fordítottak elménket arra, hogy az kiket Isten közülünk életben megtart, esztendőnként Istentől mutatott jovainkból az közönséges ecclesiai szükségre, szabad jó akaratunk szerént való istenes indulatunkból valamit conferáljunk, az melyből az ecclesiában mind az tanítóknak s mind az tanulóknak valami consolatioja redundáljon. Mely kegyes szándékunknak, hogy jobb progressnssa lehessen, reméljük, hogy minden hitbéli atyánkfiái, kik Istent és az mi Urunk Jesus Christust szeretik és szent vallásunkhoz az igaz buzgósággal viseltetnek, tehetségek szerint concurálni nem sajnálják, elhivén bizonyosan az mit ezen szükségre adnak, szabad akarat szerént való alamizsnálkodásúl Isten előtt kedves áldozat lészen, ki hatalmas áldásábul kinek-kinek maga szükségére kipótolni kinek azt, az mit az Isten dicsőségének terjesztésére czélozó ecclesiai szükségre Istentől vött jovaiból decerpál. Illendő itt kinek-kinek maga jó lelkiisméretiben bészállani és jól meggondolni az evangéliumi világosságból származott sz. tudománynak természeti szerént, mit kévánjon keresztényi kötelessége ilyen dologban, mely czéloz ugyanezen az Isten dücsöségére és az ecclesia