Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)

Rövidítések

178

zésbe nem kívánom hozni, úgy mondottam, a mint emlékeztem s most úgy írom, a mint re ipsa vagyon.

Egy alázatos kérésemet is bátorkodom jelenteni. A néhai méltóságos úr több Ígéretei között, most az úrnapi vásárkor megvétette számomra közlebb ígért kanczát, de ez oly szeli díthetetlen, szilaj marha, hogy hámot se lehet réá tenni; egyberontotta a legényemet is. Már mozdúlnék s nincs mivel. Azon instálom a méltóságos urat, a néhai úr postalovai közül engedjenek által nékem kettőt. Ebben mi falcidiat se szenvednek a méltóságos urak. Én pedig a boldogult czélozása s a méltóságos urak közjóra téendő lépések szerént elő lészek segítve a közjó előmozdítására, s mozdúlhatok. Ha ezt a méltóságos urak gratiájából ajándékéi meg nem nyerhetem, instálom pénzemért is illendő áron, csak hogy segíthessek, magamon nem annyira, mint a status dolgai igazításában.

Ez aránt írtam méltóságos Daniel Elek úrnak is; méltóztassanak egyetérteni, s az t. esperest által tudtomra is adni. A méltóságos aszszonyt is alázatosan tisztelvén, egész tisztelettel vagyok, a Méltóságos Úrnak,

Kolosvár, 26-a Junii, 814.

alázatos szolgája

Körmötzi János, m. p.

Gzím, külön borítékon: Sárdi méltóságos ifjabb

Símén Elek úrnak stb.

D.-Sz.-Mártonban.

S. o. miss.