Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)

Rövidítések

171

CV.

1805. szept. 19 . . . .’)

V. Szász Mózes levele Iszlaí Sándornak.

19'a Septembris, — 805.[. . .]

Méltóságos Úrfi!

Valami késöve megél ők az iszlói tit. papnak kirendeltetését. Vadadi fiú, Lömtei Elek. Juratusi és publico praeceptori ember volt nálunk, — ezen tekintetből nékünk Iszlóban még igen jó. Nótája, tanulása ama legjobb, ez több, mint közönséges. Temperamentuma s ennél fogva természetbéli indulatja bajosocska ; hamar és könnyen felboszontható. — Kevélység s egyéb afféle ifiúi csillongást kívánó éretlenség nincs benne. Erkölcse feddhetlen volt nálunk, de honores, sen officii gradus mutant mores. Gazdaság, munkaszeretés, ügy tartom, meglesz benne. — A tudományi fogásokban nagyon dogmaticus. A világi felfogásokra nézve közönségesen mi még scholasticusok vagyunk. Mindezeket együttvévén, úgy tartom, jó reménységgel lehetünk. A kimenetelét a dolognak tudni, nincs reánk bizva. — Én a mlgs urakra nézve megelégedést, az ekklésiára nézve pedig épülést kívánok. Az, hol a pap hibázik, helyrehozza a mester vagy inkább kántor. A cseresznyemagokat általadtuk, de Szatsvai urat személyesen ezúttal nem találtuk meg, ezután többet arról. — A mlgs úrfi kezdet és végezet nélkül való critioco-caninus nevű könyvének mása mostan épipen előttem vagyon, ezen név alatt: Heurici Cornelii Agrippae declamatio de incertitudine et vanitate scientiarum. — Abból elől

*) Keltezés helye kiszakadt,