Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)
Rövidítések
145 Lázár István püspök levele Iszlaí Istvánnak. Tekintetes Ur, nékem tkts jó Uram! Szeretettel vettem leveléből a tekintetes úrnak, értvén azon czé'ját, mely szerént nevezetesebben nagyobb úr tin jobb móddal folytatható taníttatására való intézéssel az iszlai nemes ecclesiában a papi hivatalra, az úrfi tanítására alkalmatos ifjú papot, még pedig'lia találtatnék itteni kollegyiomunkban olyas ifjú, tehát praecise deákot kívánna általam rendeltettetni. Éhez képest én végét várván az itteni rövid szünetnek, kívántam megtenni az iránt a próbát kollegyiomunkban, vájjon leliessen-e abban a deákok közül olyast találni, aki a professorok ítélete szerént alkalmatos lévén mind a papi hivatal vitelére, s mind az úrfiai haszonnal való tanításokra, önként, erőltetés nélkül vállalja azon spártát ? Még pedig ezen próbatételben kívántam nevezetesen használni, az én ítéletem szerént egy papságra szándékozó s készülő ifjúra nézve, azt a legnagyobban mozdítható okot is, hogy az úriinak tanításáért a tkts úrtól kész asztal offeráltatik és így ennélfogva (ami különben egy ifjú tanítónak a legterhesebb gondja volna) nem kelletik arról gondolkodnia s gondoskodnia, mit kellessék ebéden s mit vacsorán ennie, hanem eztet legkisebb gondoskodás nélkül, még pedig igen tisztességesen oonsequalhatván, az egész papi bért egyéb végekre meggyüjtheti s hasznosan fordíthatja a maga papi hivatala tárgyaira a készületet az úrfi tanítása mellett, legjobb móddal megteheti; de mégis 10 LXXXIX. 1799. nov. 10. Kolozsvár.
