Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)
Rövidítések
136 sia írásban tett kérésiket, süt fel is olvastam, aimak alkalmatosságával ígértének nro 20 szálat, az akkor ott meg nem jelent személyekre nézve pedig a falu nótáriusa kezénél hagyván az instantiát, fogadása szerént, falú gyűlésében az elmaradottakkal is közölvén, nem vonták meg a jótéteményt, a minthogy az ígéret szerént 34 szálra ment az szarúták és gerendák száma, melyről való specificatiót in acclusu küldeni is. E felett magam is egy pár fát jó szívvel adok ugyan magyarosi erdőmből; melyeknek vecturáztatásokban sem a magyarosiak, sem én nem succurálhatunk, mivel az egész télen magoknak sem tudtak fát takarítani, sem magok szükségekre, sem adósságokban. Én is magam részéről a vecturában nem szolgálhatok, ökröt nem tartván, magam szükségemre sem provideálbatok : az adósaim pedig ökrötlenek; hanem más módot ebbe nem gondolhatván, bizonyos jó embereit két szánnal oda küldvén, azok, vagy az ígérő gazdák levágván, egy-két nap a falúba mind bétakaríthatják s conscquem tér sógor uraméknak feles emberei lévén, még azok mellé lehet kapni segítséget Vadadban, Búzaházán, Sz. Mártonban és Csíkfalvában az unitárius atyafiak között; egyszersmind aztán lehetne elvitetni, előre a fák bétakarításakor megintézvén, hány szán, vagy szekér viheti el. Ezek felett: ha elegendők nem lennének a fák és ha még tudhatom, Torboszlóban is jó szívvel elmegyek s szép kérésemre, tudom, ott is lehet nyerni valamit. Vajki jó lenne, ha sógor uram maga nem sajnálianá annyi üdöt nyerni magának, hogy jelen lehetne Magyaroson, a fáknak oda betakarításokkor; hamarább és frissebben esnék a dolog. Hátha némelyek magok is béhoznák a faluban magok Ígéreteket; ezt javallanáin is a sógor úrnak, ha a vice-szeredai székre
