Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)

Rövidítések

ni

körből; hogyha Iszlóban mind idegenség az, ami az embernek kévánságival, indulatival, és a világi conceptussal meg nem egyez: tehát úgy a Kristns minden törvénye idegenség, mert az amazokkal épen ellenkezik.

A dimoveáltatásnak nyilvánvaló példás okait, nyilván és nem sub rosa, sőt annak idejében kell vala jelenteni ; bogy tudtanak volna ahoz tartozni, és ingyen ne iigyekeztenek volna.

Az háládatlanság utálatos vétek; de, ha ez mindenütt végső megvettetést érdemel, soha senki az Isten színét meg nem látja. Nem kellene penig az embernek az kegyelmes Istennél keményebbnek lenni; hacsak azért is a mi van. Jac. 1. 213.

De azt sem lehet háládatosságnak nevezni, midőn sok esztendőkig maga zsoldján, kenyerén vitézkedő szolga csúfosan vettetik el; annál is inkább; mert Pater non portabit in equum filiorum az Isten fórumán. Megbánta volt egy király az ifink tanácsát. Tn reliquo sum

spectabilis domationis vestrae Sz. Gericze, 19 Április 1786.

servus hinnilimus Michael senex Kozma.

P. s Talám helyesebben és az ecclesiának és az uraknak is nagyobb tisztességére esnék ezen dimovealtatsist differs! In i addig, míg az világ ás minden statusok mostani faciese a maga helyében állott volna; mert a mint a dolgok és azok hírei lengedeznek, Iszlónak különös papja nem lészen; meg fog számunk kevesedni De ubi nihil valeo, ibi nihil