Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)
Rövidítések
88 sententiázott, engedtessék meg, hogy bárcsak még egyszer szolgál* áthasson misét másnap. Megengedtetik s az alatt egy levélben maga egész ügyét leírja, le azt is, hol lészen Ő ott a clastromban egy veszett pinczében, rabságban. Mikor már másnap szolgáltatná a misét, oda adja azon levelet a hátul ministráló gyermeknek s meghagyja neki, hogy mise után vigye el annak, a kinek szól a levél ; szólott pedig a capuchins bátyjának. Elviszi a gyermek s a bátyja a capucinusnak a copertára tett instructio szerint menten beadja, ő felségének, o felsége elveszi a levelet, olvassa is, de nem szól egyebet semmit hanem csak ezt: elmehetsz. Másnap maga mellé vészen ö felsége egy püspököt, nem szól ennek is egyebet, hanem csak, hogy meg akarja járni a capucinusok clastromát. Elszekereznek azért a clastromba, s minekutána fenn egyetkettöt fordultak volna, lekívánkozik ö felsége a kriptákba is, fáklyákat, lámpásokat gyujtnak s le kell menni a gvárgyánnak is s ottan addig mondja ö felsége, menjünk erre is, menjünk amarra is, míg utoljára a béadott levélben tett írás szerint jutnak a veszett pincze ajtajához. Kérdi itt ö felsége a gvárgyántól: mi lehet ott? Nem tudja, úgy mond a gvárgyán, valami felhagyott kripta vagy pincze lehet, kolcsa sincsen s. a. t. Kapjunk módot benne, mond Josephus, lássuk meg pro curiositate, nem lehetne-é haszonra fordítani azt a régi pinczét? Nincs mit tenni, felnyittatik az ajtó s azon belől talán még a harmadik v. negyedik is, s hát ott egy asztalon gyertya ég, s körül ül öt elsenyvedt, vad ember forma, szoros (mert nem beretválkoztak egyszer is miolta ott vágynak) és egy nem olyan burzokos capucinus. Kérdi az imperator: hát miért és miolta vágynak ott fogságban?
