A Magyarországi Unitárius Egyház törvényei. A Magyarországi Unitárius Egyház egyházi igazgatótanácsának Budapesten, 1939. évi november hó 15. napján megnyílt ülése által alkotott törvények (Budapest, 1939)

9. §. A nyugdíjintézettel szemben saját személyét, valamint özvegyét és árváit illetőleg is mindennemű jogát elveszíti az:

a) aki az unitárius egyház szolgálatából kilépett;

b) aki állásáról önként lemondott;

c) aki állását elhagyta és hivatalos felszólítás ellenére a felhívásban megszabott határidőre nem tért vissza;

cl) akit illetékes egyházi bírósága fegyelmi úton jogerős ítélettel egyházi hivatalától való végleges eltiltásra ítélt;

e) akit a büntető bíróság közhivatalnak, vagy -szolgálatnak elvesztésére jogerősen elítélt;

f) aki jogerős ítélettel szolgálatból elbocsáttatott;

g) aki az unitárius egyházból kilépett;

h) aki születendő gyermekei vallására nézve az unitárius egyház kárára megegyzést kötött;

i) akinek bármely cselekedete vagy magatartása az egyház érdekeit sérti, vagy veszélyeztetni alkalmas;

j) aki az országból kiköltözik, vagy magyar állampolgárságát elveszti.

10. §. A végkielégítést és temetési segélyt egy összegben, a megállapítás után azonnal, a nyugdíjat és járulékot az igény beállta napját követő hónap 1-től kezdve előzetes havi részletekben kell folyósítani.

II. fejezet.

A tagok jogai.

11. §. A nyugdíjintézet tagjainak legalább 10 évi beszámítható szolgálati idő után van nyugdíjra, illetve özvegyi nyugdíjra, árváinak pedig nevelési segélyre igényük. Ha azonban a szolgálatképtelenség vagy halál oka minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesítéséből kifolyóan szenvedett és a szolgálat teljesítésével világosan okozati összefüggésben álló baleset vagy betegség, akkor a tagnak nyugdíjra, illetőleg az özvegyi nyugdíjra és nevelési segélyre ugyanolyan igénye van a 10 évi tagság betöltése előtt is, mintha 10 évi szolgálatát már betöltötte volna.

12. §. Az alkalmazott kérelmére a nyugalombahelyezést el kell rendelni, ha a kérelmező:

68