Mikó Lőrincz, bölöni: Az erdélyi unitárius vallásközönség igazgatási rendszere (Budapest, 1931)

Első rész: A központi hatalom

-30-in^endens, görögül: EpiscQpus.- Innen maga a hivatal nevezete:

Püspökség, Superintendentia, Episcopatus.A fejedelmi megerősítő oklevelekben /:Collationalis/ és latin okiratokban mindenütt Superintendens nevezet fordul elő a magyar szövegű irományokban többnyire: Püspök, de igán sokszor Superintendens.

Az Episcopus nevezettel püspökeink ritkán éltek. Mikor néhai Püspök Székely Mikló9 ur 1839Den püspöki hivatalába a kolozsvári templomban beavattatott és a fejedelmi megerősítő oklevél felolvastatott, mivel abban nem Episcopus, hanem Superintendens nevezet fordult elő, azt az indítványt tette volt néhai barkó Mihály, tordai igazgató tanár, miszerint Őfelsége kéressék meg, hogy püspökeinket ne Superintendensnek, hanem Episcopusna1' nevezze ki ezután.A feliratot az E. Főtanács azon évi 8. szám alatt ezen értelemben meg is tette, de arra még azon évben 6473 szám alatt'az udvartól az a válasz érkezett, hogy a Collationális a szokott stilus szerint lévén szerkesztve a Consistorium is kötelse magát ahoz szabni. Ezt az E. Főtanács csakugyan 1839«, Augusztus 25 5.szám alatt tudomásul vévén,

azt határozta, hogy ragaszkodik a hazai törvények szentségéhez s azoknak nyomán tett feliratához*Ezen idnitvány oka azon féltékenységből származott, hogy mivel a Catholikua Püspök Episcopusnak neveztetett, a superintendens! nevezet talán jogegyenlőségtelenségre adna alkalmat, s az igazat megvallva, ebben volt is valami, de nem a nevezetben rejlett az oka, mert hiszen a történelem harmadik korszakában az Apprb.Const.I.R.i.Tit.9.art. szerint a reformátusok, lutheránusok és unitáriusok egyházi legfőbb felügyelőjét, vagyis tisztviselőjét püspöknek, a Catholicusokét vicarius-