Tóth György: Az Unitárius Egyház Alkotmányának vázlatos jogtörténeti kifejlődése - A"Keresztény Magvető"füzetei 10. (Kolozsvár, 1933)
Bevezetés. A magyar unitárius egy-istenhit, akármily történeti hátteret rajzolunk is az első kereszténységig visszamenőleg, valójában és az események logikai kényszerűségéből folyólag a reformáció továbbfejlesztésének az eredménye és éppen ebben rejlik Dávid Ferenc örökké ragyogó magyar reformátori értéke. A háromság-tagadó (antitrinitárius) reformátorok Dávid Ferencet jóval megelőzőleg már foglalkoztatták az európai hitvitázókat az egy-istenség tanával, azonban Dávid Ferenc elhivatása volt az, hogy a mai subjectiv egy-istenhit eszméjének világtörténelmi reformátora legyen. O 1566-tól kezdődően nem csak az erdélyi fejedelemség, hanem iratai révén az akkori Magyar Királyság és Török Hódoltság területén, sőt a reformáció egész területén a keresztény egy-istenhit apostolaként szállt sikra. Helvét hitvallású felfogását tovább fejlesztve, a protestáns egyházak uj ágát: a magyar unitárius egyházat alapította. Ekként vált az unitárius egyház a protestáns egyházak testvér-egyházává. A történelmi egyházak nagy családjában a magyar unitárius egyházat a protestáns egyházak sorában történeti múltjának megfelelő hely illeti meg. A hitviták fejleményeit mellőzve, az unitárius egyházalkotmány kialakulása szempontjából azt emelem ki, hogy ennél a reformációból folyó előzmények irányitólag hatottak és a későbbi átalakulások az ország alkotmányának szükségszerű befolyását is eléggé visszatükrözik, A németországi reformáció kezdetben nem irányult a katholikus egyház szervezeti egysége ellen. Luther kezdetben csak az egyházi élet belső átalakításával, megreformálásával foglalkozott, 3
