Tóth György: Az Unitárius Egyház Alkotmányának vázlatos jogtörténeti kifejlődése - A"Keresztény Magvető"füzetei 10. (Kolozsvár, 1933)

Az egyházköri közgyűlés szempontjából pedig azt emelte ki: je­lenleg az egyházköri közgyűlésnek tagja minden belső ember, a javaslat szerint pedig csak felváltva lennének tagjai a belső em­berek: fele az egyik, másik fele a másik közgyűlésen.1 Továbbá: jelenleg az eklézsiák az egyházköri közgyűlésekre képviselőket nem küldenek, mig a javaslat szerint mindenik ek­lézsiának egy képviselő küldésére jogot ad. A javaslatnak ez a része nem emelkedett jogerőre s ezért a fentebb ismertetett rendszer állott fenn 1902, évig (Főtan, jkv, 107. pont). Ez időszakra vonatkozóan írja 1885-ben egyik kritikusunk: nekünk úgy tetszik, hogy egyházköri hatóságaink eljárásában több a ceremóniáié, mint a közigazgatás. Szükség van arra is, de mi a másikkal együtt akarjuk: a jó szertartást a jó ügytartással.2 Az 1902. évi törvény nagyban és egészben e kívánság valóra váltását lehetővé tette.3 1 A tervezet így hangzott: Az egyházköri közgyűlésnek tagjai: a) A környéki esperes, felügyelő gondokok és jegyző; b) A környékben lakó egyházi tanácsosok ; c) A belső emberek fele; felváltva egyszer a pap, máskor az iskola­­mester, még pedig úgy rendezve, hogy az eklezsiák feléből mindig a papok, másik feléből az iskolamesterek ; d) Minden eklezs:ának egy képviselője, kit választ az eklézsia közgyű­lése a presbyterek közül. A képviselők választatnak egy rendes egyházköri köz­gyűlésre, de megbízatásuk az azon évben tartandó rendkívüli egyházköri köz­gyűlésre is kiterjed“. E javaslatnak a c) pontja egészen furcsa elgondolás még a mi szegényes viszonyaink között is. A d) pont alatti képviselet nagyon bátortalan kezdeményezés. De egé­szen szokatlan az a megszorítás, hogy a közgyűlés a köri képviselőt csak a presbyterek közül választhatta volna. Ha a közgyűlés választ, akkor minden tag figyelembe jöhet. Más, ha presbyterium küldi ki 1—2 tagját! 2 K. M. 1885. XX. f. 109. s köv. lap. 3 Az én nézőpontom szerint, amint ezt már emlitém, a presbiteriális rendszer a legkönnyebben az egyházkörökben lett volna teljességgel életre­­hivható és kipróbálható. Sajnos, a mi szegényes viszonyaink között, vagy a köri (helyi) vezetők téves állásfoglalása folytán ezirányban nem volt elég ha­tékony az erőkifejtés. Szerintem az egyházkor feladata a helyi érdekek figyelembe vételével az egyházközségek intenzív beléletének az irányítása. Ide kell concentrálni a kör 32

Next

/
Thumbnails
Contents