Tóth György: Az Unitárius Egyház Alkotmányának vázlatos jogtörténeti kifejlődése - A"Keresztény Magvető"füzetei 10. (Kolozsvár, 1933)
A Domesticum Consistoriumról, vagy Választott Személyek Felállításáról s azok Hivataláról, annak módjáról: Mind a mostani 1785. esztendőben jött, mind ezután is lejendő királyi rendeléseknek, mind az ecclesia akármi névvel nevezendő közönséges dolgainak jobb renddel és tsendesebben való igazítására és az eddigi ecclesia gyűléseiben többire mindenkor esett veszekedéseknek eltávoztatására választassanak ecclesiaí különös, vagy Házi Consistoriumul bizonyos jó lelkü-ísmeretü értelmes személyek eszerint: 1- mo: Egy famíliából candidaltassanak két-két személyek, kik vénebbek és értelmesebbek és azok közül, akit az ecclesia választ, az bé eskettessék, mig 7, vagy 9, vagy 11 etc. lészen, az ecclesiák mivolta szerint. 2- do: Ha valamelyik kihal, az helyett a Consistorium válaszszon vagy azon, vagy (ha abban nem lenne) más famíliából, ismét alkalmas személyt. 3- tió: A dekány és T. pap is a Consistoriumban, midőn közönséges dolgok agitáltainak, mindenkoron jelen légyen; de kivált a dekány, ha a consistorok közül való nem lévén, csak akkor voxollyon, mikor a többi voxok megegyeznek, minthogy a dekány perli az engedetleneket, mikor ki kellett menni az Ítéletből a dekánynak.1 A szabályzat után egyes ecclesiáinkban alakultak presbitériumok (domesticum consistoriumok), azonban általánosan még nem ment gyakorlatba. A rendszerben pedig egyáltalán nem volt teljes egység. Az 1842. évben a verespataki eklézsia számára egy külön 1 Az érdekes szervező szabályzat az értelmesebb öreg kort kivánja a presbitériumba juttatni, tehát a szellem a nevezetnek megfelel. Sajátságos, de a falu lélektana szempontjából jellegzetes, hogy a jelölés családok szerint történik. Az egyház szempontjából jelentős családok tagjai közül. Igen jellegzetes a Generale Consistoriumban alkalmazott önkiegészités elvének a kebli tanácsnál való érvényesítése. Jellegzetes, hogy a presbiterré választás élethossziglan történt. Ma furcsának találjuk, hogy a presbitereket nem az egyházközség közgyűlése választotta, azonban a helyes irányú szervezés nemsokára bekövetkezett. 27
