Tóth György: Unitárius egyházi törvények a papválasztásról. Jogtörténeti tanulmány (Kolozsvár, 1910)
UNITÁRIUS EliYHÁZI TÖRVÉNYEK A PÁRVÁLASZTÁSRÓL.35 A próba-prédíkálás, vagy próba-szónoklat az ev. lutheránus egyházban a pályázattal kapcsolatosan van szabályozva és a választásra való kijelöléssel kapcsolatban a kijelölő testületnek kötelessége nyilatkozni az iránt is, hogy a jelölt egyéneket az esperes útján próba-szónoklatra meghivja-e vagy nem. Ezt a vagyonos egyházközségek a saját pénztáruk terhére megtehetik, de a mi eklézsiáinkban a próba-szónoklat rendszer soha sem volt. Az E. K. T. 1846 márczius 1-én 69. szám alatt az udvarhelyköri közgyűlés jegyzőkönyvének vizsgálata rendén foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy „a városfalvi megürült eklézsiában minden esperesi engedelem nélkül prédikálni a Canon ellenére az eklézsiát próbálgató s magukat áruló egyének kezdettek megjelenni s a hivatalosan kirendelt egyének kirekesztésével a prédikálás óráját elfoglalni“. Határozás : Hibául tétetik mind a környéki gyűlésnek, mind Esperest atyánkfiának, hogy az efféle botránkoztató kísérletek meggátlására és megzabol ázására elöljárói hatalmukkal élve azonnal sikeresen fel nem léptek. Jövendőre pedig meghagyatik, mikép minden eklézsiában köröztessék és szoros kötelességül megrendeltessék, mikép üresség esetében ilyetén magukat áruló s az eklézsiákat maguk részükre elhódítani kívánó egyéneknek teljességgel helyt ne adjanak, azokat prédikálásra ne bocsássák; isteni tiszteletet az ilyetén ürességbe jött eklézsiában csak azok folytathatván, kiket avégre az Esperest hivatalosan kirendelt, vagy a kiknek arra engedelmet adott. És ha mégis mindemellett kihágások történnének, kötelességében áll a környéki elöljáróságnak azonnal czélszerüen rendelkezni s egyszersmind minden történhető esetet mindezen E. K. Tanácsnak fel is jelenteni. Mely ilyetén rendelkezés a többi környékek Esperestjeinck is tudás, tudatás és miheztartás végett irassék meg. E határozat röviddel a h.-almási zsinaton alkotott papválasztási törvény után keletkezvén, el kell fogadjuk, hogy annak helyes kiegószitő részét képezi. A próba-prédikálás he^ett szokásban volt és van nálunk a kijelölendő egyének meghallgatása. Mind a kettőnek a jelentősége problematikus és többnyire fölöslegesek is, mert papjainkat nagyrészben ismerhetjük a váltakozva tartott zsinatok révén. 3*
