Tóth György: Unitárius egyházi törvények a papválasztásról. Jogtörténeti tanulmány (Kolozsvár, 1910)
18 UNITÁRIUS EGYHÁZI TÖRVÉNYEK A PAPVÁLASZTÁSRÓL. Ha egyháztörténetünk eme korszakára visszatekintünk,1 2 azt hiszem, ma se lehetne más gondolatunk, mint a mit Mikó e pár szóban fejezett ki: És ezen rendelést a Zsinatok is elfogadták. Az unitárius egyház autonómiája a jelzett királyi leirat által nagy csorbát szenvedett; azonban a jog is csak az érvényesíteni tudó erővel párosultan biztosíték. Nekünk pedig akkor csak jogunk volt, de erőnk nem, hogy jogaink szerint, vagy autonómiánk körében jogot alkotva éljünk. Az egyház legbensőbb ügyeiben is a világi hatalom szabta meg az irányt e korszakban s igy a belső emberek választására nézve a világi hatalom kemény parancsolata szerint a rendelés lett behozva.8 Egyházi törvényhozásunk tehát az octroyalt rendelést tartotta irányadónak az e korszakban szükségessé vált törvényalkotásoknál.3 * * * * Vonatkozó törvényeink e korszakból a következők: 1. Az 1794. évben január 20 án Kolozsvárt tartott főtanács 61. sz. határozata: A vacantiák, mikor lehet, a Tractusból töltés sonek be. (Képviselő Tanács 1794. 3. p.) 1 Bodóczi Sándor: Maria Theresia egyházpolitikája és annak következményei az unitárius egyházban. Kor Magv. XLIII. évi. 1., 2. fűz. (1908.) 2 A Szentábrahámon 1778 junius lió 20.-án tartott zsinat határozatai között csak ezt találjuk idevonatkozólag': „Az O Felségétől recentor jött, a Papok marasztalásáról s dislocatiójáról való Rescriptumnak értelmes ős hathatós publicatiója eommittallatik a Mtgs Fő-Curator úrtól a Tkts helybeli Inspector uraknak“. Horváth Ferencz főgondnok pedig 1778 junius 23.-iki kelettel a következő körirattal juttatta tovább a királyi leiratot: Districtiualis Dioeosanus Inspector Curator Jó Uraim. Kedves Atyámfiái révén ezen Felséges Udvarnak Kegyelmes Rescriptumára jött Guberniale Decretumát, maguk Circulussában az Egyliázfiakkal késedelem nélkül elhordattatni s értelmesen publicáltatni és ad observantiam megmagyaráztatni ne salynállyák, sött tartsák is kötelességeknek. P. H. 3 A marasztalás a legkorlátlauabb választás egy neme lévén, az unitárius egyház szabad szellemével az első századokban annyira összeforrt, hogy a főtanács a rendelés korszakában is (1778—) hosszú évtizedeken keresztül minduntalan kellett azzal foglalkozzék és az ellen küzdjön, mert az ekklézsiák, sőt az egyházkörök is következetesen ragaszkodtak eme jogukhoz. Sőt az abrudbányai ekklézsia a papját meg se hívta, a gyűlésbe. Ezt a következő adatok támogatják.
