Tóth György: Unitárius egyházi törvények a papválasztásról. Jogtörténeti tanulmány (Kolozsvár, 1910)

UNITÁRIUS EGYHÁZI TÖRVÉNYEK A PAPVÁLASZTÁSRÓL.15

II.

A rendelés korszaka.

(1778—1840.)

Koncz Boldizsártól — Székely Miklósig.

E korszakra vonatkozó jogszabályok és történelmi vonatkozások ismertetése előtt vissza kell mutassak, föl kell hívjam a figyelmet arra, hogy a papválasztás több évszázadon át fejlődött intézményének vázlatos ismertetése mellett rövid tanulmányom keretében a részletkérdésekkel behatóbban nem foglalkozhattam.

Az utánam következőkre vár az a feladat, hogy az egyes korszakokon belől kétségtelenül mutatkozott szinárnyalódások okát és egymásutánját földerítsék és szabatosabb megvilágításba helyezzék. A jelen korszak ismertetése rendén is bő alkalmunk lesz megfigyelni, hogy még egy kisebb körre terjedő szervezet, kebelében is, a minő az unitárius egyház, a rendszerváltozások parancsszóra sem mennek végbe máról holnapra.

Mennyivel nehezebb már most időszerülcg megállapítani azt, hogy a katholikus egyház szervezetének megfelelő paprendelés (kinevezés) valójában mikor szűnt meg és hogy a marasztalás rendszere melyik ecelesiában jelentkezett legelőször és hogyan fejlődött általános rendszerré.

Olyszerü jelenség ez, mint az éj sötétjét követő hajnalhasadás, hajnalpir átmenése a nappali világosságba. Szép, tiszta időben a fejlődést fokról-fokra észlelhetjük, de borús időben e jelenségek nem eshetnek megfigyelésünk alá.

A marasztalás rendszerének kibontakozására vonatkozó összes jelenségeket az egykorú Írások nem őrizték meg számunkra. Azokat ez idő szerint nagy részben az ismeretlenség leple fedi mindent kutatni szerető szemünk elől.

A marasztalás rendszerének a rendelés rendszerére való átváltozását adatszerüleg szemlélhetjük.

Egyházi levéltárunk kézirati adatából kitetszőleg 1778 első felében a gubernium útján a következő királyi leirat érkezett:1

1 Ehhez a leirathoz voltak csatolva másolatban, az alábbi jelentések.

A leirat ugyanis utal a református és lutheránus püspökök által tett jelentésekre is. Ezeknek egykorú fordításban közölt szövege a következő ;