Tóth György: Unitárius egyházi törvények a papválasztásról. Jogtörténeti tanulmány (Kolozsvár, 1910)
UNITÁRIUS EGYHÁZI TÖRVÉNYEK A PAPVÁLASZTÁSRÓL.13 5. A Kaalban 1763-ban június hó 18.-án tartott zsinat azt határozta, hogy: „Mind a pap, mind mester atyafiak ígjmkezzek magokat • illendőképen hivataljokhoz úgy comportálni, hogy maguk negligentiája, illetlen magaviseleté okot ne adjon az Ecclesiának a meg nem marasztásra, vagy más Ecclesiáből ha disponáltatnak, acceptáltatásokra.“ 6. Az 1768. évi januárius hó 18.-án Kolozsvárt tartott főtanács a következőket határozta : „Sok időtől fogva tapasztalja mind a Consistorium, mind T. Snperintendens ő kegyelme, hogy nemcsak az Ecclesiák, hanem még csak egy-két privatus ember is a consistorium ordinatiójának a pap s mester atyánkfiái iránt magukat opponálják s számba nem vévén, mihelyt az ordinatiót helytelen tetszések ellen valónak lenni megértik, mindjárt T. Snperintendens ő kegyelmét vagy maguk praeseutiájtikkal, vagy levelekkel molesztálják, kívánván a Generale Consistoriumnak Qrdinatióját sufflaminálni. Tetszett azért a Generale Consistoriumnak olyan determinatiot tenni, hogy sem az Ecclesiák, annál inkább privatus emberek az ordinatio ellen szólani ne merészeljenek, azt ne vellicálják és T. Snperintendens ő kegyelmére recnrrálván, molestiat ne szerezzenek, mely Consistoriumnak ha kik engedelmeskedni nem akarnak, T, Snperintendens ő kegyelme előtt olyan választ nyernek, hogy ki-ki tartsa magát a Consistorium ordinatiőjához, minthogy ő kegyelmének is facultassa nincsen, hogy a Consistorium ordinatiója ellen cselekedjék“. Ezek az egyházi törvények a papmarasztás rendszerének kirívó hiányait szomorú képben mutatják be és ennek ellenére egyházunk a bajon radicális újítással nem igyekezett segíteni. Nem kutathatjuk ezúttal a távolabb eső okokat, de azt hisszük, hogy abban a korban a protestáns egyházakkal szemben fennforgóit veszélyes helyzet nem volt alkalmas a belső organisatio kezdeményezésére. A református egyház is hasonló bajokkal küzdött és ott is csak azt látjuk, hogy 1700. évben -- a midőn a pávai egyházközség papját minden indok nélkül elbocsátotta — a főconsistorium azt határozta, hogy „ezután a papokat akármi aprólékos és semmit sem érő vádra ki ne vethessék az ecclesiáből hanem comunis inquisitio által“. Továbbá az is határozatba ment volt a ref. egyházban, hogy a „papüldöző“ község a főeonsistorium által fog megbüntettqtni s habár ezt a határozatot 1709-ben a gubernium i§
