Tóth György: Unitárius egyházi törvények a papválasztásról. Jogtörténeti tanulmány (Kolozsvár, 1910)

UNITÁRIUS EGYHÁZI TÖRVÉNYEK A PAPVÁLASZTÁSRÓL.11

Ezzel kapcsolatban az országos törvények akként intézkednek, hogy a lelkész szabadon hirdetheti az isten igéjét „kiki a maga értelme szerint,“, de a gyülekezet tetszésétől függ, hogy vájjon veszi-e azt, azaz megtartja-e az ily tanokat hirdető lelkészt.

így állván akkor a dolgok, teljesen magamévá teszem Pokoly ama nézetét, hogy a vallásos reformok idején az egyes egyházközségek között confessionalis kötelékek nem is állottak fenn, tehát e korszakban születhetett és született meg a papmarasztás intézménye. E felfogás helyességét támogatja az is, hogy ez a János Zsigmond alatt keletkezett törvényekkel áll a legszorosabb összefüggésben.

Nem bir e szerint semmi elfogadható alappal Kovács Albert ref. egyházjogi író ama tanítása, hogy „a református egyháztól még a papmarasztás szerencsétlen intézményét is elsajátította az unitárius egyház“.1 Az előrebocsátott általános megjegyzések teljesen lerontják és tarthatatlanná teszik ez álláspontot és arra tanítanak, hogy az Erdélyben egymás mellett fejlődő református és unitárius vallás elveit valló egyházközségek a külső körülmények hatása alatt jártak el egyformán és nem utánzási, elsajátítási hajlamból. Ennél a tételnél is rá kell mutassak a közvéleménybe átvitt ama téves tudatra, hogy az unitárius egyházjog a református egyházjog copiája volna. Az unitárius egyház joga épp oly önálló fejlemény, mint a református egyház joga. A hasonlatosság a milieu elmélet törvényein alapszik.

A papmarasztalásra vonatkozó alábbi törvényeink is erről győznek meg, mert mindenkor egyházunk belső szükségletére vonatkoztak.

1. Ebben az irányban a Cs.-Szt.-Mártonban 1639. évi juh hó 11.-én tartott zsinat a következő törvényt alkotta:2

a mai értelemben nem tartozik a kálvinista alkotmány lényegéhez . . . s a magyar egyházat is csak az újabb liberalismus ajándékozta meg a szabad választás kétes értékű vívmányával. (I. kötet, 163. lap.)

1 Kovács A.: Egyházjogtan. II. füzet, 429. 1. (Bp., 1878.)

s Az egyházi törvények korszerűsége tekintetében párhuzamosan ismertetnem kellene a világi törvényhozás irányát is, azonban ez nagyon messze vezetne czélomtól. Mindazonáltal nem mulaszthatom el rámutatni e helyen arra, hogy az 1653. évi III/ 15.-én megerősített és kiadott A. Constitutio első része a „religiókra nézendő dolgokról“ szólott, mert az I. articulus szerint: igen helyes és követésre méltó cselekedeti volt eleitől fog'va ez hazának,