Tóth György (szerk.): Az Unitárius Egyház rendszabályai 1626-1850 - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 3. (Kolozsvár, 1922)
I. Könyv
57 vallásnak fundamentumában s articulusaiban1 való dolgokat), ellenben pedig a dolog nem javaltatván, sem acceptaltatván, afféle opiniok interdictumban2 légyenek, ez megirt módon kívül, semmi rendek magokat afféle dolgokba ne elegyítsék. Egyébaránt, ha hol és kik, s akárminemü rendbeli emberek felől olyan dolog hallaftatnék, azon' vármegyéknek, vagy székeknek tisztei, azon religion levő püspökök, vicariusok, esperesek, dékánok, akiknek tudniillik inspectiojok alatt az olyan emberek resideálnának, egymást tudósítván, confluáljanak3 mindkét rendből álló értelmes, elégséges számú emberekkel, certificalván4 a vádlott személyeket is, akár egyházi, s akár külső rendek legyenek, és a dolgot szorgalmatosán examinalják meg s ha comperealtatik5 igaznak lenni a megirt dolgokból lett vádoltatások, elsőben intessenek szorgaimatosan, és ha mindjárt desistalnak6 s magokat az intésnek engedelmesen submittalják,7 meg ne bántassanak; ha pedig ugyan contumaciter abban perseveralnak,8 annál inkább abbéli opiniokat praxisba vennék, vagy valamely ecclesiában privata authoritate9 a közönséges megegyezésfen] kívül introducalnák,10 citati per directorem, ha secularis emberek lésznek, immediate, ha egyházi rendek, degradáltassanak elsőben és azok is a szerént citáltatván, mindkét rendbéliek, comperta rei veritate, Iegitimoque juris processu in talibus observari solito, in notam perpetuae infidelitatis incurraljanak, id est, ammissionem omnium bonorum, ipsos solos praecise, concernentium, caput tamen redemtibiliter.11 Ha kik pedig efféle dologért convincálfatott12 embereknek párttartói találkoznának tudva, rei veritate comperta, ezen mód és processus szerént convincaltatván, hasonló poenába incurraljanak; interim a c nvinctusok perseverálván azon vétekben, binaria gratia13 életeknek is ne adassék. Ide nem értvén az oláh, vagy görögök sectáján levőket, kik pro tempore szenvedtelek, usque beneplacitum principum et regnicolarum.14 15 II. A D. E. kiegészítő részét képező függelékekre is pár megjegyzést helyén valónak találok. A mai szemléletből kiindulva a múltban való egyházi szervezetünket nehezen érthetjük meg. Ezért első sorban azt kell, hogy kiemeljem, hogy a mai községek is, mint politikai községek csak az 1848. évi politikai átalakulás után szerveztettek igy. A régi földesúri, nemesi rendi uralom idejében a községek, mint gazdasági szer-1 Alapjában és ágazataiban; 2 tilozat (tilalom, eltiltás) alatt legyenek: 3 gyülekezzenek egybe; 4 megidézvén; 5 kiderül; 6 elállnak ; 7 alávetik; 8 konokul megmaradnak ; 9 magán hatalmukkal; ln behoznák ; 11 (comperta rei etc.): a valónak kiderítése s az ilyenekben követni szokott törvényes bírói eljárás után örök hűtlenség vétkén, vagyis az őket egyedül, kifejezetten megillető összes javak elvesztésén maradjanak, fejüket azonban megválthatván ; 12 elmarasztalt; 13 ismételt kegyelem; 14 amig a fejedelemnek és országlakósoknak tetszik. L. az 1573. évi erdélyi törvénycikket. 15 E törvény 2. bekezdése alapul szolgált a ref. egyházban különváltan fejlődött papi és világi testületekre. L. az 55. lapot.
