Tóth György (szerk.): Az Unitárius Egyház rendszabályai 1626-1850 - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 3. (Kolozsvár, 1922)

II. Könyv 1694 - 1718

96

szent lélek püspökké tett az isten egyházának legeltetésére, melyet a saját vérével szerzett.

Harmadszor. Minthogy az emberek élete sok bajjal van lenyűgözve és egyik-másik a tanítás feladatát nem végezheti mindenütt, a püspök hivatása, hogy az alkalom és idő kívánsága sze rint egyházi szolgákat rendeljen ki, elhelyezvén tanultságuk és istentől nyert tehetségük szerint különböző helyeken falunként és városonként törvényesen az apostolnak ama tanácsa szerint (Tit. 1.) Azért hagytalak téged Krétában, hogy a többi dolgot hozd rendbe, és légy városonként presbitereket, amint én neked meghagytam.

Negyedszer. Amennyire teheti, a legnagyobb gonddal kell vigyáznia a testületre, hogy az egyház szolgái között ne hintsék el a viszálkodás magvait, amelyek azután mélyebb gyökeret verve, civakodást, veszekedést, versengést, gyalázkodást és egyéb hasonlókat szüljenek, melyek miatt többnyire a szent papságnak rossz hire szokott keletkezni.

Ötödször. Mivel gyakran megtörténik, hogy a tisztesség és alázatosság színe alatt betolakodó idegen emberek különösen a tudatlanok között szerfölött komoly és veszedelmes zavarokat szítanak, melyek azután úgy a test, mint a lélek békéjét és nyugalmát felforgatják, a püspöknek legyen gondja, hogy az egyház társadalmába való bejutás ne legyen mindenkinek szabadon nyitva, hanem megvizsgálás után csak olyan jövevényeket vegyenek fel, akiknek életéről, valamint vallásos hitéről jó bizonyítványuk van.

Hatodszor. Minthogy a hazugság atyja, a cselszövő és emberirtó Sátán a Jézus Krisztusra alapított egyház ellen irányzott fegyveres támadásaival még sohasem hagyott föl, hanem folyton garázdálkodik és az Úr vetésébe és termésébe konkolyt hintve (Máté 13.) az igével összenemférő, kárhozatos pártokat támaszt, hogy ez által szervei útján nemcsak az igaz hitet megrontsa, hanem hogy a tanítókat és hallgatókat egyaránt megsebesítse, eszüket elvegye, s őket kölcsönös gyűlöletre és öldöklésre izgassa: ezért kötelessége a püspöknek, ha akadályok meg nem gátolják, hogy évenként legalább egyszer komoly vizsgálatot tartson és hogy maguktól a hiteltérdemlő hallgatóktól a legnagyobb oda. adással kikérdezze és megtudja, hogy a helybeli leikész milyen életet folytatott, magát hogy viselte, és hogy a tanításban milyen szorgalmas vagy hanyag volt. Viszont az egyház szolgájától és