Tóth György - Költő Gábor: Az Unitárius Egyház szervezete - törvény a fegyelem felelősségéről - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 2/1. (Kolozsvár, 1922)
64 Ebben a szerepkörben a jelen fegyelmi törvény helyes végrehajtása nagyrészben a papokra vár, mert a különböző rendelkezések a fegyelmi bíróságok intézőjeként a papot állítja előtérbe. Vili. FEJEZET, jogorvoslatok. Az 1890. évi fegyelmi törvény 46. §-ában foglalt rendelkezés értelmében fegyelmi keresetben perújításnak helye nem volt. Ezzel szemben az ág. ev. egyházi törvény 429. §-a a perújítást megengedi, ha az uj bizonyítékok a „meghozott ítélet megváltoztatását valószínűvé tenni alkalmasok." A ref. egyház fegyelmi törvényének 119. §a értelmében: perújításnak egy fél részéről csak egy ízben van helye. Az áliam törvényei közül a bírák felelősségére vonatkozó 1871. évi VIII. t.-p. 58. § a szintén megengedi a perújítást. A vasutas strike hatása alatt keletkezett vasutas fegyelmi törvény (1907. évi XLIX. t.-c. alapján kiadott Vasúti szolgálati rendtartás) 45 §-a hasonlókép megengedi a fegyelmileg elbocsátott ügyének az ujrafel vételét. Szóval, a mai jogélet közepette azt észlelhetjük, hogy jogerős bírói határozattal befejezett fegyelmi ügy a közvád által képviselt közérdek szempontjából, vagy a sérelmet szenvedett vádlott érdekében megújítható. A fegyelmi ügyekkel rokonicrmészetii bünperekben is az összes kulturáilamok megengedik a perújítást (ujrafelvételt). Nincs okunk tehát a római jog eltűnt merevségét életben tartani. A res judicata hatályát a fegyelmi ügyeknél érvényesülni hagyni egyenlő volna az anyagi igazság elnyomásával. Mi a szabadelvű gondolkozás hirdetői és képviselői az igazság érvényesülésének útjában akadályt nem tűrünk és a létező akadályokat bölcs körültekintéssel leromboljuk. Az ujrafelvétel intézményének lejártatása a múltban a hivatalos nyomozó rendszer elfajulására vezethető vissza. Németországban különösen a hivatalból való ujtafelvétel odafejlődött, hogy a büntető Ítéletek jogereje majdnem kizárva volt. Eme rendszer ellen kívánt a francia törvényhozás a polgároknak biztosítékot nyújtani, amidőn az 1791. évi szeptemberi constitutioban kimondotta, hogy akit a törvényes esküdtszék felmentett, az ugyanama tett miatt nem vádolható s nem üldözhető. A jelen tervezet úgy a köz , mint a-z egyéni érdeket védeni kívánja akkor, amidőn az anyagi igazság kiderítése érdekében az ujrafelvételt korlátok közt megengedi. Az egyház, mint a magasabb emberi érdek megvalósítását mivelő erkölcsi testület, nem tűrheti el, hogy a biróilag felmentett, de az újabb bizonyítékok szerirt érdemtelen egyén tovább is viselje a reá ruházott tisztséget s ezért a fegyelmi eljárás ujrafelvétele a moralitás követelménye. Viszont nem volna méltó az egyházhoz, ha az újabb bizonyítékok szerint ártatlan egyént fegyelmi vétség súlyos következményei alatt engedne szenvedni.
