Ferencz József (szerk.): IV. törvény. A Magyarországi Unitárius Egyház belső embereinek választásáról és kinevezéséről. V. törvény Belső emberek változása alkalmával a javadalom megosztásáról - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 1p. (Budapest, 1941)
9 szemben más jelentős eltérést nem mutat, s inkább csak átrendezésből s a vonatkozó szakaszok szabatosabb megfogalmazásából áll. Meg kell állapítanunk azonban, hogy e törvény nézetünk szerint bizonyos vonatkozásban visszatérés az 1840. évi törvény szelleméhez, mert hiszen most ismét nyilvános pályázat hirdetendő s választás után történik a kinevezés. A „kirendelés“ helyett felvett új fogalom a „kinevezés“, megállapításunk szerint inkább megfelel a protestáns egyházjog presbiteri rendszere formai követelményeinek, s nyilván ezért rendelte el az E. K. Tanács a kirendelés fogalma helyébe a kinevezés felvételét. Dr. Tóth György tanulmányában törvényünket összehasonlította a református és evangélikus egyházak akkor érvényben volt törvényeivel. Ez az összehasonlítás ma már csak kortörténeti adalék, mivel mindkét említett protestáns egyház törvényeit a legutóbbi évtizedben újraalkotta. A református és evangélikus egyház ma érvényben lévő papválasztási törvényeivel érvényben lévő papválasztási törvényünket összehasonlítva, az alábbi általános megállapításokat tehetjük: A református egyházi törvény II. törvénycikke a lelkészekről és azok alkalmazásáról szól. E te. 31. szakaszában így rendelkezik: „Lelkipásztort választani meghívás, vagy pályázat útján lehet“. A meghívást az unitárius egyházi törvény nem ismeri. A református egyházi törvény a választási eljárást csak akkor rendeli el pályázat útján, ha az állás betöltése meghívás útján nem sikerült. A jelölést pályázat útjáni betöltés esetén vegyes bizottság végzi, melynek elnöke az egyházmegye esperese, tagjai az egyházmegye tanácsbírái közül az egyházmegyei közgyűlés által választott és a választó egyházközség presbitériuma által kiküldött képviselők. A megüresedett gyülekezetben szolgáló segédvagy helyettes lelkészek is pályázhatnak, de az állás megüresedésekor azonnal kötelesek ebbeli szándékukat az esperesnek bejelenteni, aki őket azonnal más állásba helyezi át. E rendelkezés is ellentétben áll egyházunk törvényeivel. Az evangélikus egyház törvénye I. te. 45. szakasza csak általánosságban szabályozza a lelkóseválasztást, megállapítva, hogy „a lelkészválasztási eljárást az egyházkerületi közgyűlések meghallgatásával alkotott egyetemes szabályrendelet korlátozza“. # 1923. február hó 9-én Magyarország Kormányzója életrehívta a protestáns tábori püspökséget, mely a m. kir. honvédség protestáns vallású tagjai lelki gondozásáról gondoskodik. E szervezetet a 3027/eln. I.—1923. H. M. szám alatt kiadott szabály 2—12. pontjai ismertetik. E tényt a református és evangélikus egyház törvényébe iktatta, egyházunknak törvénymódosítás alkalmával e kérdéssel szintén foglalkoznia kell. A protestáns tábori püspök-
