Tóth György: Az Unitárius Egyház zsinattartási joga (Budapest, 1941)
«Erdély mindazon törvényei, melyek az erdélyi területen és a korábban úgynevezett magyarországi részekben a bevett vallásfelekezetek, egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlatait s önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymás közti viszonyait s illetőleg hatáskörét biztosítják, nemcsak fenntartatnak, hanem egyszersmind a görög és örménykatolikus és a keleti görög szertartású egyházakra is kiterjesztetnek.» Az erdélyi történelmi fejlődés és erdélyi szellem ismeretében ezen senki fenn nem akadhat. Ez a törvény három évszázados szellem tiszteletbentartásában gyökerezik. Ez az egyszerű oka annak, hogy soha a magyar minisztérium 1918 előtt a jus supremae inspectionis alapján az unitárius egyháztól a korábban évenként, vagy később négyévenként tartott zsinatainak előzetes bejelentését nem kívánta.1 Ezt az unitárius egyház autonómiájából folyó jognak fogták fel az egyház életével kapcsolatos intézkedésre hivatott hatóságok. Az erdélyi unitárius egyháznak évszázadokon át fennállott a mai napig a szabad zsinattartási joga.2 Az unitárius egyházra nézve 1848., illetve 1868. év után az a sajátságos helyzet állott elő, hogy a magyarországi unitárius hívek kevés számára tekintettel nem lehetett az erdélyi részeken kívül eső területen külön püspökséget (egyházkerületet) szervezni s ekként a magyarországi területen megalakult dunatiszai (esperesi) egyházkörre nézve is az erdélyi törvények szerint fejedelmi engedély nélkül összehívott zsinat (consistorium synodale), vagy az Egyházi Főtanácson (supremum consistorium) alkotott törvények nyertek alkalmazást, amelyek fejedelmi megerősítés alá felterjesztve nem voltak.3 1 Fel se tételezhető, hogy a m. kir. minisztérium évtizedeken át elnézte volna a nagy nyilvánosság előtt lefolyt és hírlapok által ismertetett zsinatok magatartását engedély nélkül, ha ez törvénybe ütközött volna. 2 De nemcsak az unitárius, hanem az erdélyi református és luteránus egyházak szabad zsinattartása sem volt a múltban vitás. Az erdélyi református egyházban az 1871. évi egyházi alkotmány szerint a múltban külön, egyházi tagokból szervezett zsinat megszűnvén, az egyházi törvényhozás kizárólag az «egyházkerületi közgyűlés» hatáskörébe ment át. Ez a hatáskör az 1904. évi egyetemes református zsinaton alkotott törvény folytán szűnt meg. 3 A szövegben használt «fejedelmi» megerősítés Erdély különállása idejére vonatkozik mindenütt.
