Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
V. Ezerkilencszázhuszonnyolc - VI. Ezerkilencszázhuszonkilenc
az 1928-as évszámokkal, s alatta két egylettag felolvasta saját szerzeményét: egy óesztendőtől búcsúzó s az újévet köszöntő verset. A városi ifjúsági élet ébredését jelzi a székelyudvarhelyi egyházközség előterjesztése: lelkészük, Kiss Sándor unitárius ifjúsági otthon létesítéséről szóló indítványát örömmel fogadták, mert ott a város iskoláiban tanulók közösségbe gyűjthetők s vallásos nevelésben részesíthetők. Abban az évben a gyülekezetben 40-es létszámú Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet és Dávid Ferenc Leányegylet alakult, rajtuk kívül 70 máshonnan származó fiatal tanult a városban. Az ötletet a Nevelésügyi Bizottság, az Egyházi Képviselő Tanács és a Főtanács örömmel fogadta, s a tervet az anyagi körülmények pontosítására visszautalta az egyházközségnek, azzal a megjegyzéssel, hogy a továbbiakban egy kisebb méretű, egy-két szobás otthont tervezzenek. Az év ifjúsági eseménye kétségkívül az első ifjúsági konferencia, vagy ahogy némelyek fogalmaztak, „kongresszus” volt Székelykeresztúron. Az eseménynek az egyházi lapok nagy reklámot biztosítottak, már a tavaszi számokban több előrejelzést, programtervezetet leközöltek. A szervező kolozsvári Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet maga is költői hangvételű felhívást tett közzé az Unitárus Közlöny júliusi címoldalán, eszerint „a régóta vajúdó vágy megszületett, az ige testet öltött”: Székelykeresztúron megbeszélésre kerülnek a közös célok, hogy a „názárethi embertestvér” útmutatása szerint a közös elhivatottság tudatában folytathassák a megkezdett munkát. Minden kicsi falu fiatalságától azt kérték, hogy legalább egy küldötte vegyen részt a konferencián. Hogy ez nem így történt, az nem írandó elmarasztalólag a helyi egyletek számlájára, hiszen a vidéki körök és magánszemélyek nagy része még azt sem tudta, hogy ki áll a kezdeményezés mögött.4 A rendezvényt a kolozsvári Ifjúsági Kör eredeti elképzelése szerint közvetlenül megelőzte volna a dévai emléktábla visszahelyezése. E két napos kiszállás fő mozzanatai lettek volna egy ünnepi istentisztelet a református templomban, aztán magának az emléktáblának a visszahelyezése, végül utazás Székelykeresztúrra. A konferencia után pedig az a „propaganda”-kirándulás következett volna, amelynek tervezett célja egyrészt Dél-Erdély különleges szépségű tájainak bebarangolása, másrészt a helyi ifjúsági egyletek tevékenysé4 Szabó Sámuel: Naggyülés Székelykereszturt. Gépelt jegyzet. 80
