Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
I. Az ezernyolcszázas évek
kifolyólag még őrizetben van nálunk egy sereg ősi, helyesen szólva ósdi dolog, amelyek makacsul útját állják az intensiv és extensiv haladásnak. Mi még nem jutottunk öntudatára annak, hogy a rigolírozás kifizeti magát, hogy ami jó, az nem drága. Szerencse, hogy ezek a kifejezések már közmondásként nyelvünkön járnak. Talán eljutunk tovább is. Nem szabad reményt veszítenünk hát afelett sem, hogy a papság előkészítésére is, éppen mint a termőföldére, idővel több, komolyabb és hatékonyabb gondot fogunk fordítani.” Kolozsvár 19. századi diákmozgalmai valóságos melegágyai voltak az unitárius ifjúsági élet kicsírázásának: a középiskolai, főiskolai és később egyetemi diákélet számos kimagasló képviselője unitárius vallásé volt. Részvételüket a kor egyházi, kulturális, társadalmi és politikai életében Dr. Gaal György elemzésében2 nagyra értékeli. Eszerint már a reformkori unitárius diákság jelentős szerepet játszott Kolozsvár közéletében. Az öntudatosodó, haladó eszmék szolgálatába álló diákok ébredését mutatták az 1816-tól folyamatosan megfogalmazott kérvények: egyes tantárgyakat ne latinul, hanem magyarul tanítsanak. A kérések elégtelen teljesítése 1834 februárjában diákforradalmat váltott ki, hiszen még az 1840-es években is büntették, ha valaki magyarul tanított.3 A tiltakozó megmozdulások forrásaként értékelhetők azok a törekvések, amelyeket a diákok önerejükből kíséreltek meg kivitelezni helyes irányú önképzésük érdekében. 1829-30-ban, első próbálkozásként az Unitárius Kollégium idősebb diákjai Gálfi Sándor vezetésével műveltségük fejlesztése, valamint a tantervből kimaradt anyanyelv ápolása céljával Baráti Kört alapítottak; egy év múlva Szentiváni Mihály és Kriza János is csatlakozott hozzájuk. A kör működésének kezdeti szakaszában a teológiai hallgatók közül is sokan vezérszerepet vállaltak4. Magyar folyóiratokat olvastak, elemezték egymás alkotásait. Ugyanazon év októberében írásaikból Barátság Lánca címmel verseket, színdarabokat, beszédeket tartalmazó 72 oldalas kéziratos gyűjteményt állítottak össze. A következő években további kötetek születtek, évente változó címmel: Kulcs, Emlény, Rózsabokor, Viola-emlékfüzér. A merészebbek kritikai jellegű írásai külön kiadású, szintén kéziratos Bírálattárban jelentek meg. 2 Dr. Gaal György: Diáklapok másfélszáz éve. Korunk Évkönyv, Kolozsvár, 1974. 3 Dr. Gaal György: A kolozsvári Unitárius Kollégium kéziratos lapjai. Keresztény Magvető, 1982/3, 145. 4 Hajós János: A kolozsvári unitár. collégiumbeli olvasó társaság irodalmi mozgalmai. In: KerMagv XXVI11. 6