Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
IV. Az ezerkilencszázhúszas évek
IV. Az ezerkilencszázhúszas évek A Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletek számának növekedése „Az ifjúsági egyesület hatósági engedély hiányában nem működhetett.” „A Dávid Ferenc név semmiképpen sem tetszik”. Az Unitárius Közlöny 1919 szeptemberéig maradt egyhuzamban a Dávid Ferenc Egylet kiadásában, szerkesztői az évben Boros György és Tarcsafalvi Albert voltak. Ekkor teljesen más körülmények között került újra az olvasók elé: nem vezették rajta az évfolyamot, a fedőlapon csak a kiadás évét és havát jelölték. Nevében és nyomdai kivitelezésében részleges, jellegében teljes változás állt be: Unitárius Közlöny maradt, de már hivatalos egyházi lappá változtatták, az Egyházi Képviselő Tanács megbízásából Dr. Borbély István szerkesztette. Az Egylet számára egy szépirodalmi részt tartottak fenn. Sajtótörténeti érdekesség, hogy a székelykeresztűri lelkészkor által kiadott Unitárius Egyház is kénytelen volt 1919-1920 között kiadási (kényszer)szünetet tartani. 1921 januárjában indult újra, Dr. Kiss Elek szerkesztésében. 1921 decemberétől az Egyházi Képviselő Tanács megszüntette a Közlöny hivatalos egyházi lap jellegét, s 1922 januárjától kiadását ismét a Dávid Ferenc Egylet gondjaira bízta.1 A Trianon utáni kor körülményei úgy hozták, hogy akkoriban nemcsak az unitárius sajtótermékek estek át lényeges vagy felszínes változáson. A Dávid Ferenc Egylet is csak 3 év kényszerű csend után, 1921 októberében tudott először közgyűlést tartani. A Közlöny szerint1 2 a szünet egyik oka az volt, hogy a magyarországi forradalmi események idején az egyesületi élet működtetése és a lapkiadás Erdélyben is szinte teljességgel lehetetlen volt. Egy másik akadályoztató körülmény az lehetett, hogy a fő ügyvezetők, Boros főtitkár és Csíki Gábor titkár egyházi ügyekben több ízben huzamosabb ideig Kolozsváron kívül tartózkodtak. Az 1921. évi 1 UK, 1921/161. 2 UK, 1922/4. 63
