Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
III. Az ezerkilencszáztízes évek
kult, elnöke Szén Mihály lelkész, további adatai ismeretlenek, mert az „oláh betörés” teljesen szétdúlta az iskolát. Felsőrákoson szintén az iskola keretében működött, Varga Dénes volt lelkész alapította, vezetője Asztalos Ferenc igazgató-tanító, a háború idején rendszeres működés helyett télen ismeretterjesztő előadásokat tartottak. Alsórákoson is meg volt szervezve az ifjúsági egylet az állami iskola tantestülete által, az EMKE dalkörében is sok fiatal tag volt, de a hadbavonulás miatt, valamint tüzelő és világító anyagok hiányában megszűnt. Végül a háromszéki egyházkörben 6 működő egylet volt, vagyonuk 400 korona, átlagosan 15-80 taggal, elnökük két esetben lelkész, négy esetben tanító. Kökösben ifjúsági egylet az egyházközség keretében működött, elnöke Bedő Imre énekvezér-tanító. Bölönben 1907-ben jött létre a községi ifjúsági egylet, 127 tagja volt, elnökei az unitárius és református lelkészek, keretében dalárda működött. A nagyajtai községi ifjúsági egylet 1896-ban alakult, 60 tagja volt, elnöke Benedek Sándor. Szén ti vánlaborfalván ugyancsak az EMKE keretében jött létre az ifjúsági egyesület 1901-ben, elnöke Göncz Mihály lelkész volt, amíg a háború a működést be nem rekesztette. Tulajdonába tartozott egy teljes színházi felszerelés és kelléksor. Sepsikőröspatakon a községi ifjúsági egylet 1907-ben alakult, vezetője Kádár Sándor unitárius tanító. Sepsiszentkirályban az állami tanító irányításával szintén községi ifjúsági egylet működött a háború előtt. Káinokon a polgári ifjúsági egyesület elnöke Hosszú Ferenc tanító, jegyzője az unitárius lelkész volt. A háború idején nem működött, mert a szülők nem engedték el gyermekeiket otthonról a községben elszállásolt katonaság miatt. A küküllői körből a jelentések megkésve érkeztek, ezért Boros nem közölte részletes adataikat. Csak annyit tudunk, hogy Désfalván, Dicsőszentmártonban, Küküllődombón, Magyarsároson és Segesváron volt működő egylet, felekezetközi jelleggel működtek Küküllőszéplakon és Haranglábon. Kiss Károly vargyasi kántortanító jóvoltából az ifjúsági munka részletes elvi és gyakorlati megvilágítása látott nyomdafestéket,16 a székelyudvarhely lelkészkor kiadásában. A munka értekezés akart lenni az ifjúsági egyesületek feltámasztásáról. Ajánlott módszere: a fiatalságot a lelkész vagy a tanító feladata egybegyűjteni, először 16 Kiss Károly: Az iskolából kikerült ifjúság neveléséről. Székelyudvarhely, 1922. 60
