Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

III. Az ezerkilencszáztízes évek

19. század második felében az ifjúság tevékenysége többé-kevésbé azonos tartalmú volt a 20. század első két évtizedének tevékenységé­vel, s bár formai szempontból több gyökeres változásról tudunk, az igazi fordulatot az unitárius ifjúsági munkában a húszas évek hozták. A korabeli sajtóban elszórt tudósítások árulkodnak a maga mód­ján pezsgő ifjúsági életről. Az Unitárius Közlöny szerkesztősége öröm­mel értesült arról,4 hogy az unitárius felekezetű falvakban több helyen ifjúsági dalárda működött eredményesen. Arra kérték az azokat veze­tő lelkészeket és tanítókat: küldjenek tudósításokat a fontos munkáról. Jóval korábbi keletű az a Közlönyben megjelent értesítés,5 mi­szerint a felsőrákosi ifjúság 24 tagja a tanító és lelkész buzdítására Czirmay Lajos elnökletével 1897-ben olvasó- és önképzőkört alapí­tott. Gyűléseiket minden héten két este tartották, olvastak, énekel­tek, március 15-i ünnepélyt szerveztek. 1906-ban a búzaházi fiatalok az Erdélyi Magyar Közművelő­dési Egyesület keretében létrejött ifjúsági egyesületbe tömörültek, hogy „a testedző napi munka után fennmaradt üres időt ne töltsék a nemzetölő, vagyonpusztító, erkölcsrontó kocsmában, hanem lel­kűk, értelmük művelésére fordítsák. Az önképzés útján fel akarják fegyverezni magukat, hogy visszaverhessék a talán nem is egészen alaptalan támadást: a székelység azért nem boldogul a saját ottho­nában, mert műveletlen.”6 A következő évben a székelykeresztúri egyházközség ifjúsága „táncvigalmat” rendezett, a bevételt templomalapra fordították. Ugyanakkor a Nyikó menti fiatalság Kobátfalván ragyogó sikerű di­ákbált szervezett építendő ifjúsági otthonuk javára. A mulatságot ugyanazzal a céllal a következő években is megismételték, szép si­kerrel. E rendezvények a kor közvéleményében kimondottan pozitív visszhangot keltettek: „Óhajtandó lenne, ha falusi ifjaink részére kel­lemes időtöltést nyújtó otthonok épülnének, mert falusi ifjúságunk igencsak megindult az erkölcsi lazulás útján.”7 Érdekes ifjúsági vo­natkozása van Deák Miklós egyházköri jegyző jelentésének a szé­kelykeresztúri kör 1910. évi végiglátogatása után: „Ifjúságunk er­kölcsnemesítő egyletekben tölti téli estéit.” 4 UK, 1901, 82. 5 UK, 1897, 71. 6 UE, 1/5, 1906. február. 7 UE, IV/8, 1909. augusztus. 54

Next

/
Thumbnails
Contents