Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
III. Az ezerkilencszáztízes évek
19. század második felében az ifjúság tevékenysége többé-kevésbé azonos tartalmú volt a 20. század első két évtizedének tevékenységével, s bár formai szempontból több gyökeres változásról tudunk, az igazi fordulatot az unitárius ifjúsági munkában a húszas évek hozták. A korabeli sajtóban elszórt tudósítások árulkodnak a maga módján pezsgő ifjúsági életről. Az Unitárius Közlöny szerkesztősége örömmel értesült arról,4 hogy az unitárius felekezetű falvakban több helyen ifjúsági dalárda működött eredményesen. Arra kérték az azokat vezető lelkészeket és tanítókat: küldjenek tudósításokat a fontos munkáról. Jóval korábbi keletű az a Közlönyben megjelent értesítés,5 miszerint a felsőrákosi ifjúság 24 tagja a tanító és lelkész buzdítására Czirmay Lajos elnökletével 1897-ben olvasó- és önképzőkört alapított. Gyűléseiket minden héten két este tartották, olvastak, énekeltek, március 15-i ünnepélyt szerveztek. 1906-ban a búzaházi fiatalok az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület keretében létrejött ifjúsági egyesületbe tömörültek, hogy „a testedző napi munka után fennmaradt üres időt ne töltsék a nemzetölő, vagyonpusztító, erkölcsrontó kocsmában, hanem lelkűk, értelmük művelésére fordítsák. Az önképzés útján fel akarják fegyverezni magukat, hogy visszaverhessék a talán nem is egészen alaptalan támadást: a székelység azért nem boldogul a saját otthonában, mert műveletlen.”6 A következő évben a székelykeresztúri egyházközség ifjúsága „táncvigalmat” rendezett, a bevételt templomalapra fordították. Ugyanakkor a Nyikó menti fiatalság Kobátfalván ragyogó sikerű diákbált szervezett építendő ifjúsági otthonuk javára. A mulatságot ugyanazzal a céllal a következő években is megismételték, szép sikerrel. E rendezvények a kor közvéleményében kimondottan pozitív visszhangot keltettek: „Óhajtandó lenne, ha falusi ifjaink részére kellemes időtöltést nyújtó otthonok épülnének, mert falusi ifjúságunk igencsak megindult az erkölcsi lazulás útján.”7 Érdekes ifjúsági vonatkozása van Deák Miklós egyházköri jegyző jelentésének a székelykeresztúri kör 1910. évi végiglátogatása után: „Ifjúságunk erkölcsnemesítő egyletekben tölti téli estéit.” 4 UK, 1901, 82. 5 UK, 1897, 71. 6 UE, 1/5, 1906. február. 7 UE, IV/8, 1909. augusztus. 54