Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

II. Ezerkilenszáz

nan azt az értesítést kapta, hogy már 1906-ban ifjúsági egyesületei szerveztek, amely azóta is eredményesen működik.

Az Unitárius Közlöny 1913-tól az ifjúsági munkában beállt viszonylagos szélcsend felkavarására új rovatot indított el Fiatalság barátja címmel, felvéve az időközben megszűnt ifjúsági lap nevét. Első kiadása elég kezdetleges és bátortalan volt, néhány általános életszabályt közölt, s kérte az ifjakat: azokat jól jegyezzék meg, mert az Unitárius Közlöny mondja, „a fiatalság állandó, hű barátja.”27

Az „állandó, hű barát” státust az év végére Boros György egy személyben is magára vette, amikor „Egy pár szó az unitárius egyetemi ifjakhoz” című írásában a címzettek szemére vetette: a Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Körének ügyét egy jó néhány éve senki nem vette kezébe. Nem akarta elhinni, hogy ne lennének többé Ferencz Józsefek, Mikó Imrék és Lőrincek. A lelke mélyén remélte, hogy az egyetemről vagy a teológiai intézetből valakik újraalakítják az Ifjúsági Kört.

27 UK, 1913, 27.

50