Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

XV. A negyvenes évek

Kolozsvártól. Az egyik résztvevőtől tanfolyam utáni terveit kérdezték. „Erősíteni fogom a nőszövetséget” - felelte.

Hogy az ifjúsági munka új formájaként felfedezett népfőiskola fejlesztésére nagy hangsúlyt helyezett az Egyház, mutatja Símén Dániel részvétele az év végén Budapesten megrendezett országos népfőiskolái konferencián. A rendezvény célja az addigi tapasztalatok és kísérletek megosztásával az együttműködés és fejlődés lehetőségeinek a felvázolása volt. A konferencia határozatban foglalta össze az elhangzottak lényegét, hogy az illetékes minisztérium a népfőiskolái mozgalom esetleges szabályozása során figyelembe vehesse az országos népfőiskolák véleményét is.

A nyilatkozat szerint a magyar népfőiskolái mozgalom egy gazdasági, történelmi és kulturális újjászületés szükségletéből fakad. Bár az első főiskolák tájegységenként, egymástól függetlenül alakultak ki, alapelgondolásuk azonos volt: a népfőiskola a magyar nép önművelő intézménye, célja a magyar népiség tudatosítása, a magyarság közösségi öntudatra és felelősségre nevelése, nemzeti és emberi színvonalának korszerű felemelése - tehát lélekben megújult magyar ember kialakítása egy új ország számára. A különféle népfőiskolái típusokra (bentlakásos, községi, gimnáziumi, kollégiumi stb.) mind szükség van, fejlődésüket korlátozni káros lenne. Szükséges a földműves és ipari munkás közösségek körében való intézményes keret kiépítése is. Végül szükséges egy Egyetemes Népfőiskolái Tanács megszervezése is, amelyben minden népfőiskola képviselve van.

Az 1942. év igencsak megkésve érkezett, de így is nagyon hasznos intézkedése egyházi vonatkozásban az esperesi vizsgálószéki jegyzőkönyvek nyomtatványainak a felújított változatban való kinyomtatása volt. Ifjúsági egyleti szempontból ez az újítás csak alig pár szó betoldását jelentette: a jegyzőkönyvi nyomtatvány 5. oldala K. pontjánál a következő kérdés jelenik meg: „Az egyházközségben van-e Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet? Hány taggal és tartanak-e rendes összejöveteleket? Estélyeket rendeznek-e?” Egyesek szemében ez részletkérdéssé zsugorodhat: nekik nem szabad elfelejteni, hogy eddig a jelentések csupán mellékesen, amolyan adalékként említették meg az ifjúsági munkát, és a vizsgálószéki kiszállásokon évtizedeken át mulasztódott a pontos adatfelvétel. Ha a jegyzőkönyvek ma mind rendelkezésre állnának, e „toldáskának” köszönhetően átfogó képet alakíthatnánk ki. Sajnos nem így van.

253