Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
X. Ezerkilencszázharminchárom
A fémjelvényeket kétféle fémből készítették, a szegényebbekre való tekintettel. Az ezüst jelvény ára 10 lej, a rézé 5 lej darabonként. A fémjelvények pajzs alakúak, középen vízszintes vonal választja el, felül a „Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köre” felírás, alul a szirtről felszálló galamb látható. A fémjelvény egyébként a maga egészében jelképes értelmű: a pajzs a védelem fegyvere, amely alatt előre törhet a harcos; a galamb a szelídség jelképe, a szárnybontás a magasba emelkedést jelenti. A jelvény külső kifejezése az egy közösséghez való tartozásnak, de jellegében a hordozás vagy vállalás szabadságát is ott őrzi - ezért kissé túlzottnak tűnik az Egyetemes Szervezet felhívása: szeretné, ha az egyes egyletek kötelezővé tennék viselését. Az V. konferencia óta sokat változott az Egyetemes Szervezet vezetői állománya. Az addigi hangadók most már ténylegesen is kiestek az irányításból. Balázs Ferencet mészkői reformjai foglalták le, Mikó Imre a Magyar Párt bukaresti székhelyén titkári alkalmazást nyert, Ferencz József Budapestre került, Kovács Lajos oxfordi tanulmányútra ment, Szent-Iványi átcsapott ellenszenvesbe - a központot így csak Ürmösi Károly képviselte. A Kévekötés januári (V/4.) száma értékes könyvet ismertet: az Erdélyi Fiatalok Falufüzetei sorozatban a 4. szám Mikó Imre munkáját: Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. A bevezetés a nemzetiség fogalmát tisztázza, ideológiai alapokon, majd a vizsgálódás módszerébe vezet be. Utána 9 Kolozs és Szamos megyei község társadalomtörténeti keresztmetszetét adja. A nemzetiségi változások természetes folyamatának vizsgálata egy természetes asszimilációra mutat rá. A családi viszonyok tárgyalása után kulturális és nemzetvédelmi szempontból elemzi az iskola és az egyház szerepét. Kitér a nép politikai és világnézeti kérdéseire is, majd a nemzetiségi kölcsönhatások indítékait kutatja. Utal a nemzetiségi birtokviszony kialakulásának okaira és szemelvényeket idéz az agrárrendszer végzetes megoldásaiból. Végül a magyarság megtartásának útjáról, az együttélők gazdasági együtthaladásáról beszél. Könyvének legfőbb érdeme, hogy nem elfogultan és szépirodalmi „dagályossággal” közelíti meg az alapkérdést, hanem történelmi kutatásokra alapozott adatok és számok felsorakoztatásával. A fentiek kapcsán az ifjú értelmiségnek konkrét feladatot jelöl meg: „Beállunk közkatonának a magyar jövő: munkások és parasztok sorába s az ő érdekeik értelmi szolgálatán keresztül keressük letűnő 174
